Kategória: Pataki Anett

Pataki Anett: Lady Watanabe

Ablakai felett szép tető, sárgásvörös cserép vonja be, hollandi háza magas, karcsú, ott lakik Lady Watanabe. Az erkélye faltól falig ér, míves korlátai vannak-e? csak

Pataki Anett: Ösvény

Fagyos földbe vájják éles csőrük fekete madarak. Ólmos testű felleg zárja tőlünk a lágy napsugarat. Hosszú ez az ösvény; aki rátér, az magára marad.

Pataki Anett: Boldog zokni

öltönyös lábak sora toporog a sétányon néha egy bot, kerekek, egy rágóba tiport álom és a feketék között szín villan egy bokán egy boldog zokni

Pataki Anett: Rongyos kendő

Az éjjel hazafelé mentem és amilyen a formám, eleredt a fránya eső az utolsó száz méteren. Nem volt nálam ernyő, így kisvártatva a pára úgy

Pataki Anett: atomvillanás

üresen lógnak a vállfák, azt hiszem, már elmentél; üres a szekrény, a fiók, az ágy, de a falon, mintha megelevenednél: ott maradt az árnyékod, mint

Pataki Anett: Kalandozások

billogát süti rám a Nap ahogy egy lélekvesztőn tekerek megégetve, kifulladva nyomvonalam sötét vérerek keszekusza hálója s minden szálon festett jel emléked egy szlalombója melyet

Pataki Anett: Az ezüst bolygón

Kondenzcsíkot lőtt az égre, aki gyűlöli a hajnalt; kevesen maradtak élve és mind többen meghalnak majd. Tüzek gyúltak a nap alatt, felégették a mérgeket, s

Pataki Anett: nihil

el nem sírt könnyek szívódnak a szaruhártyába éhesen issza a sót el nem olvasott könyvek sorakoznak stelázsikon nem lelik az olvasót soha el nem indulók

Pataki Anett: Tükröződés

Girbe-gurba képek, Ablakok, erkélyek; Kanyarog az elemes, A mindig oly’ egyenes: A panelház. Gúnyolódna talán, Csupa ablak falán; Mind az összes emelet, Megcsalja a szemedet: