Kategória: Parti Nagy Lajos

Taorminában fönn a hold kimerevül az ének nyugszik a csendőrlaktanya nyugosznak a szirének ez az utolsó éjszaka amit már néven sem neveznek hüppögve sír a

Ne csak papír, de légy, te ház, a Ház, hol majd a szellem megteáz, és megkávéz. S a test is. Ott éri majd nap is,

(spárgalé) Hedwig napján a szélre, holdra talán még volna is szavam, ahogy a trágyát viszi-hordja, s külön, kemény árnyéka van az ágnak és a sárga

A varjak őszi este messzi klottgatyák, időn, idényen túli meccs, hol labda sincs, a hold a mély talajban vállig, még nől a fű, hunyorgó hegye

(Képleírás krumpliért, egy Szécsi Magda képre) Akár egy mozgó képregény gyufásdoboznyi házai, kattog a vásznon fényre fény, teher-, személy- vagy kertmozi, futnak a fülkeablakok, pereg

(Nocturne Ch. M. oldalvizén) „szája árva, két morás, ab ovo csönd és elvonás, vízmélyi hosszú pá. Ezzel kezdődik el a néma hal. A két szeme

Bertók Lászlónak a hatodikon Tologatok egy vonatot, te raktad le a sínjeit. S ha épp a zizgő sín vagyok, te futsz át rajtam, mint ez

„az ihlet megbocsájtja a verset” (Koncz István) Nagy házban nagy iroda, por, amolyan nadrágbarna por, selyemsakál álomból hátravetve. Áttetsző kvarcbogarak, obsitos törpe-tolongás a szusszanásnyi léghuzatban.

„a kertből vers lett s míg a vers él e kert erősebb lesz a kertnél” (Csorba Győző) A Csorba-kertben bolyhos délután volt. Aludt talán a

Ne csak papír, de légy, te ház, a Ház, hol majd a szellem megteáz, és megkávéz. S a test is. Ott éri majd nap is,