Kategória: Parti Nagy Lajos

Parti Nagy Lajos: Merlin, gerlever

„Ezek hideg saláták. Mind ügyesség.” („Gundel Imre”) Jobb (habár itt e tollas gerlever se nyer, se veszt), hogy el ne szablya máris, keres valami excaliburális

Parti Nagy Lajos: Tandorírt vers

Kedves Dezső, ki mindent tandorírtál, amire szó volt és lett volna rá, erdőnyi fát ki nyelvvé géppapírtál, ahogy a nagy Reimerling mondaná, kedves Dezső, ki

Parti Nagy Lajos: Arcvíz

Ellibbenünk, s a dolgokon mit fog az ónos égi máz? Állnak a lázas dobrokon, állnak mint mázsaház. Zavart és nyirkos mért belül, kérded, s nem

Parti Nagy Lajos: hattyúnyál

Hattyúnyál veri a fákat, a pázsitolt szegélyt. Nem láthatja a véraláfutást már felszívódni, pohár nyomát, sírós káromkodásét. Szeméből ha teniszgép dinnyemagot köp is ki végül,

Parti Nagy Lajos: Dallszöveg

Zsákkal ha tükröt borítok elébed, s zizzen az arcod: nem te vagy s nem én. Ha lehajolsz a foncsorhoz, cseréphez, egy habzó ég van mélyén

Parti Nagy Lajos: Tollhullatás

A varjak őszi este messzi klottgatyák, időn, idényen túli meccs, hol labda sincs, a hold a mély talajban vállig, még nől a fű, hunyorgó hegye

Parti Nagy Lajos: Emlékmű

Mint háncspapucs, hogy mégse kőre lépne, oly elhagyott, oly megmozdíthatatlan, égnek mered már szúrós, pőre lépte a bőrkemény, kórtermi alkonyatban. Két rüszt, egy orr, egy

Parti Nagy Lajos: a kérdőjel háta

hát, szegény feleim szümtükkel, szegény szuterén magyarország, egymásnak ugrott sötét kisállam, vogymuk, vogyén, gyüledezik immár közös medencédbe a szégyen, ez a félelemgyanta és epeszirup, kié

Parti Nagy Lajos: Medwendel

Körbehullámzik némán a porondon. Régen ki kellett volna vetnie, de húz, csak húz magába folyton. Bezár a tisztás szívközépre, rossz táncosát egy madárhanglemez, magamra hagy

Parti Nagy Lajos: Irokéz

Űrlap csupán, nem távirat, s ha kottalap sem én, uram, a tollazat sürgönyve drót, és ad notam göcögteti a távirót egy fecskeraj, s bár fogvacog,