Kategória: Parti Nagy Lajos

Hogy megszűnt a magántulajdon, nagyokat röhög a tulajdon magán. Legyen miközöttünk egyenlőség! Stan és Pan a mérleghintán kiabál.

Mennyből a város süppedt rózsakása, azangyalszürke lázas nyammogás, taposni hórakásról hórakásra, és élni, halni, csúszni egyre más’, de rossz, de jó, mint műbőr aktatáska süket

Két trottli kéz, s bár mannikűrre futja, elmúlt a múlt, hol tíz sovány agár, ma már az ujj csak lusta pónikuttya, és csak tapirgál holdas

tejet fodroz a virradat tejet álmaink másfélszobás műanyagkilincsei csüggedten fénylenek kék-selyem díszpárnáit szertetúrva lemegy a hold mint egy lift ellensúlya elerednek a gyáridudák amiképpen a

Ha ma éjszaka verset írnék, alvás helyett mondjuk, a facsokoládépapírról írnám bizonyosan, a facsokoládépapírról, amely ha jól megszemlélem ezüst terep, felülről bábszínházi kellék, tükör-görcs, happy-end-ország,

„Mi kétezerben nem élünk, szegénykém” (Jékely Zoltán) Lám, élünk kétezerben, s túl lesz, lám, élve ezredünk, e jó kis ezred, bévül sűrű, dúlt szesz, kívül

Mint háncspapucs, hogy mégse kőre lépne, oly elhagyott, oly megmozdíthatatlan, égnek mered már szúrós, pőre lépte a bőrkemény, kórtermi alkonyatban. Két rüszt, egy orr, egy

Ha ma éjszaka verset írnék, alvás helyett, mondjuk, a facsokoládépapírról írnám bizonyosan, a facsokoládépapírról, amely ha jól megszemlélem, ezüst terep, felülről bábszínházi kellék, tükör-görcs, happy-end-ország,