Kategória: Parti Nagy Lajos

(Képleírás krumpliért, egy Szécsi Magda képre) Akár egy mozgó képregény gyufásdoboznyi házai, kattog a vásznon fényre fény, teher-, személy- vagy kertmozi, futnak a fülkeablakok, pereg

(Nocturne Ch. M. oldalvizén) „A szája árva, két morás, / ab ovo csönd és elvonás, / vízmélyi hosszú pá. / Ezzel kezdődik el / a

Bertók Lászlónak a hatodikon Tologatok egy vonatot, te raktad le a sínjeit. S ha épp a zizgő sín vagyok, te futsz át rajtam, mint ez

„az ihlet megbocsájtja a verset” (Koncz István) Nagy házban nagy iroda, por, amolyan nadrágbarna por, selyemsakál álomból hátravetve. Áttetsző kvarcbogarak, obsitos törpe-tolongás a szusszanásnyi léghuzatban.

„a kertből vers lett s míg a vers él e kert erősebb lesz a kertnél” (Csorba Győző) A Csorba-kertben bolyhos délután volt. Aludt talán a

Ne csak papír, de légy, te ház, a Ház, hol majd a szellem megteáz, és megkávéz. S a test is. Ott éri majd nap is,

Egy hamvahulló februári est, mely holdas is, sőt, lesz még több manír, s ha hív, mert felhív, Szigeti Laci, az ember (itt én) naná, hagy

„Gyászollak, Lajos, gerbera 20 szál, drótváz zöld, október 19. 14 h fizetve.” A nézésed még szétragyog, még szétgurul a sóhaj, kopogásod még én vagyok, kórházruhád,

„Ezek hideg saláták. Mind ügyesség.” („Gundel Imre”) Jobb (habár itt e tollas gerlever se nyer, se veszt), hogy el ne szablya máris, keres valami excaliburális

Kedves Dezső, ki mindent tandorírtál, amire szó volt és lett volna rá, erdőnyi fát ki nyelvvé géppapírtál, ahogy a nagy Reimerling mondaná, kedves Dezső, ki