Kategória: Parti Nagy Lajos

Parti Nagy Lajos: Ikebana a túlvilágra

„az ihlet megbocsájtja a verset” (Koncz István) Nagy házban nagy iroda, por, amolyan nadrágbarna por, selyemsakál álomból hátravetve. Áttetsző kvarcbogarak, obsitos törpe-tolongás a szusszanásnyi léghuzatban.

Parti Nagy Lajos: A Csorba-kert

„a kertből vers lett s míg a vers él e kert erősebb lesz a kertnél” (Csorba Győző) A Csorba-kertben bolyhos délután volt. Aludt talán a

Parti Nagy Lajos: Köszöntyű

Egy hamvahulló februári est, mely holdas is, sőt, lesz még több manír, s ha hív, mert felhív, Szigeti Laci, az ember (itt én) naná, hagy

Parti Nagy Lajos: Drótváz zöld

„Gyászollak, Lajos, gerbera 20 szál, drótváz zöld, október 19. 14 h fizetve.” A nézésed még szétragyog, még szétgurul a sóhaj, kopogásod még én vagyok, kórházruhád,

Parti Nagy Lajos: Merlin, gerlever

„Ezek hideg saláták. Mind ügyesség.” („Gundel Imre”) Jobb (habár itt e tollas gerlever se nyer, se veszt), hogy el ne szablya máris, keres valami excaliburális

Parti Nagy Lajos: Tandorírt vers

Kedves Dezső, ki mindent tandorírtál, amire szó volt és lett volna rá, erdőnyi fát ki nyelvvé géppapírtál, ahogy a nagy Reimerling mondaná, kedves Dezső, ki

Parti Nagy Lajos: Arcvíz

Ellibbenünk, s a dolgokon mit fog az ónos égi máz? Állnak a lázas dobrokon, állnak mint mázsaház. Zavart és nyirkos mért belül, kérded, s nem

Parti Nagy Lajos: hattyúnyál

Hattyúnyál veri a fákat, a pázsitolt szegélyt. Nem láthatja a véraláfutást már felszívódni, pohár nyomát, sírós káromkodásét. Szeméből ha teniszgép dinnyemagot köp is ki végül,

Parti Nagy Lajos: Dallszöveg

Zsákkal ha tükröt borítok elébed, s zizzen az arcod: nem te vagy s nem én. Ha lehajolsz a foncsorhoz, cseréphez, egy habzó ég van mélyén