Kategória: Papp Vilmos

A buszmegállóban aznap különös csönd volt. Nem az a feszengős fajta, inkább takarószerű csönd, amitől az ember kicsit megnyugszik. Ott álltam, kicsit féloldalasan, ahogy szoktam.

A férfi épp a régi iratai közt keresett valamit, amikor a kislány belépett az irodába. Megállt az ajtóban – ahogy mindig –, hangtalanul. – Bejöhetsz

A kis falu tele volt élettel. A házak színesek, vidámak voltak, minden ablakban virágok pompáztak, és az emberek beszélgettek, nevettek az árnyas verandákon. Az utcák

A napfény tompán szűrődött be a régi, repedezett ablaktáblákon keresztül, megszínezve a belső falakat. Dávid a kis lakás csendjében ült, kezében egy kávésbögrével, amely már

A város zajától távol, egy öreg tölgyfa árnyékában ültem. A nap lassan lemenőben volt, arany fénybe burkolva a vidéket, ahogy az ég narancsba és bíborba