A város zajától távol, egy öreg tölgyfa árnyékában ültem. A nap lassan lemenőben volt, arany fénybe burkolva a vidéket, ahogy az ég narancsba és bíborba
Egy van mindenből. Egyetlenegy. Ki volna bátor megszámlálni az eső halálát, ahogy cseppenként robban szivárvánnyá a bádogon, hattyúdalával szólítva az óriás eget. Egy van mindenből.
„Én vagy ti, egyikünk beteg; és mégse nézzem a fegyvereket, hogy szeretet vagy gyűlölet közelít-e felém?” – Szabó Lőrinc: Az egy álmai – Nem vagy
Van bor kenyér ruha vannak a vershez lövedék és lágyabb szavak van szőnyegen szék van asztal komputer van a nyél végén rácsos felület van a
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
