Ptolemaiosz fotelében ült, feltette bal lábát a jobbra, gyümölcsteát ivott és elmerengett az egyedüllét örvényein. Már fogalma sincs, milyen társsal együtt. Emlékei utolsó négy évében
Ptolemaiosz egyedül van. Régebben örömmel tette ezt. Alig várta, hogy kedvenc dolgainak hódoljon. Felbőszítette, ha megzavarták. Nem figyelt a hétköznapok szeretetére, az összetartozás apró gesztusaira.
Mélység Mindig elkap a mélység, Döglött légyként örvényben kavargok, Azt hiszem, ez a valóság, Aztán rájövök, tényleg az. Fonál Elvesztettem a fonalat, Megnéztem a komódban,
