Korán reggel, még csordahajtáskor elindult az öreg Peti Sándor a nyakába akasztott dobbal. Szaporán püfölte két kopott ütőjével a kutyabőrt, aztán megállt és megvárta, amíg
Szinte vinnyogott a hegedű, a tangóharmónikás a színpad szélének támaszkodott és úgy tűnt, mintha jobb oldalán lefolyna a hangszer, az illatos olajtól csillogóan fekete hajú