Mayer Hella festménye alá csupasz a karácsony – te vagy az áldozat – fenyőre aggattad széthulló álmodat elfáradt a szék is – nem vár a
lassan felszívódik az utcazaj de hiába próbálom áramtalanítani az agysejteket már semmi sem olyan mint azon az agyagsárgába hajló nyárvégi délutánon amikor irgalmasságnak címkézett kajlaság
Könnye hull az ólomszürke égnek, a böjti szelek virágruhát tépnek, s míg a szirmok dideregve halnak, a csendes percek emlékeket csalnak: a felderengő napfényes napok
Megírta láza verseit, s utána nyakát a lét hideg vasára tette, foszolva szét a lelkeink zugába magát temette végleg és örökre. De bibliája sok tenyérbe
Menekülök talmi csillogású díszletek közül. Magam mögött hagyok mindent, mi Tőled elszakaszt: bábeli betonszörnyeket, szavakat látszatlüktetést, látszatembereket hamisan ragyogó kirakatokat, szemeket zsírosan fénylő pénzkötegeket hazugságvárakat,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
