Németh Katalin: Kigombolt kabát
Ha közel engedlek magamhoz Szívem egy kigombolt kabát Ha közel engedlek, csak egyszer teszem De többé el ne eressz. S mikor ezt megtettem Már beléd
Ha közel engedlek magamhoz Szívem egy kigombolt kabát Ha közel engedlek, csak egyszer teszem De többé el ne eressz. S mikor ezt megtettem Már beléd
Acél cipőben járnak a percek, lépteik szívemre bilincset szögelnek. Minden egyes lüktető ütem nyomán, rablánc feszül lelkem sajgó zugán. Süket világba kiáltok hangtalan, nézlek a
Frissen mosott emlékeink betöltik a szobát, alig jut hely a jelennek. Megszokásból visszafelé pereg a kopott kópia, lassan kisbabák leszünk. Egyre füstösebbek és egyre kisebbek
I. Vérző hajnalok fénnyel írt üzenetek lassan indulok II. pecsétje ragyog arcomra égett jeled egyetlen ösvény III. nyíló kapun át végtelen ragyogásban óarany kövek IV.
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.