Kategória: Nemere István

Martin sohasem hitte volna, hogy egyszer lesz neki egy „saját” cápája. Július közepén Liza elutazott abba a másik városba. Azt mondta a férjének, hogy ott

Giovana kinézett az ablakon. Innen jól látta az erőmű bejáratát. A félkör alakú hatalmas betonkolosszus keresztben elzárta az egész völgyet. Csak innen fentről lehetett látni,

Soleni negyven éves volt. Martina, a felesége harminchat. A barátja, Binder harmincöt. Újabban ritkán jöttek össze, mert Soleni a munkája miatt sokat utazott. Binder, az

Yullot az állatkertben dolgozott. Hétfő reggeltől péntekig gondozta a madarakat és őt jelölték ki az altatófegyver kezelésére is. Megesett nemegyszer, hogy beteg, vagy a kerítésen

Beltron tanácstalanul nézte az órát. Szép volt, jó nagy, asztali. És pontosan járt. Az imént hozta Marion, az anyósa. Persze rögtön mondta is, hogy nem

Nelli alaposan felkészült a tettre. Tudta, hogy az anyósa remekül úszik, akár a hal, hát nem lesz könnyű dolga. Ám minden számítása végén oda jutott:

André elhatározása sziklaszilárd volt: azon a kerti partin végez a nagybátyjával. Aki meg is érdemli, hajtogatta magában. Sigismund bácsi rosszindulatú, kegyetlen ember. André az egyetlen

Jean nyolc éve nem járt Párizsban. Most visszajött, de mert nem volt itt se családja, se barátai, hát észrevétlenül érkezett. Lebarnította a dél-amerikai nap, szakállat

Tursten a lovarda tulajdonosa volt. Tizenegy éve vitte az üzletet és a közeli városokból is jártak hozzá ügyfelek. Nagy és változatos tájon lehetett nála lovagolni,

Márpedig minden jel szerint el kell felejteni a szép városszéli tizenöt hektárt az ősfákkal meg a nagy villával, a tóval és a mesterséges szigettel, a