Görögországtól Japánig A csillagos égbolt ősidők óta megmozgatja az emberek fantáziáját. Különösen igaz ez azokra a korokra, amikor az égi magasság elérhetetlen távolságban volt számukra.
mikor béke honol a házban s még a lépcsőn sem látsz porszemet pedig a nap besüt a kertből s a tulipán délcegen feszít s úgy
Tüzek tombolnak köröttünk ezrek követik rémülettől reszketve merre vonul a szél merre viszi tüzes pernyéjét a forgandó fuvallat Tűzben égnek százszorszép szigetek tűzben égnek lelkek
Csurog a víz a hátamon. Ki kellene gombolkozni. Nem megy. Fúj, ez a pasi pont az arcomba liheg. Pia, cigi, Old Spice. Na, ennyit az
Mint az a félig elszáradt levél a japánbirsen Ami mindjárt földet ér Olyan vagyok nélküled Hiányoznak belőlem a csöndek A meghitt ébredések A világmegváltó tévedések
Meztelen talpam alatt sikolt a hó Futok a jéghideg úton Kapkodom lábam Rohanok Mégis utolér a fagy S belém harap Végtelen éjeken Álmodott álmom Néha
Vágykeltő forró nyári délutánon Karcsú hidak árnyékában Lustán hömpölyög a Duna A kifolyóknál kacsák tobzódnak Mellettük suhannak fürge naphalak Titkos áramlatok sodornak Bágyadt hajókban éber
