Kategória: Nagy Gábor Miklós

(Hendrixnek, Claptonnak és Stevie Ray Vaughan-nak) Lüktet a bluesban az élet, a véred e kortynyi vörösbor. Tépi a lelket a hat húr, szíved a dobra

Egyszer láttam az éjjeli tengert. Holdtalan éj volt, lusta, grafitszinü felhők gyűltek a végtelen égen, s inkább éreztem csak a mélységet – beborított. Itt-ott apró,

Azt mondod: negyvenhat múltál, s bár hajad őszül, ám ha korodhoz méred a ráncaidat, ne panaszkodj! Még mindig jól festel e kissé tán aputesttel, s

Ő a sosem volt emlékek hegedűse, a bortól színesedik boldog-szomorú szívében a régmúlt úrfikor édes, pókhálós, porlepte meséje. Kancsó bor mellett támasztja fejét meg a

Vérbükk pöttyei égnek az őszi ligetben. Az este                 játszik a gesztenyefák integető levelén. Füttyös szél muzsikál a

Furcsa varázslat az őszben, a szilvásváradi úton: mint olvadt arany, úgy csordul le a fákon a reggel. Nyúlnak az árnyak még, és közben az esti