Murányi Zita: vers
Varju Zoltan
a vers ingoványos talaj hónál gyorsabban olvadó szavakkal négyzet alakú mint a lerabolt asztallap minden megkomponált strófa mint a kávé nélküli csésze Szaturnusz-gyűrűje amikor minden
Kategória: Murányi Zita
Murányi Zita: dans macabre
Varju Zoltan
amikor ernyőt nyitok a havazásban szinte szégyellem magam (egy durcás kisgyerek) hallgatom az első pelyhek monoton koppanását veszteglő taxit keresek az ernyő sarka a fölhúzott
Murányi Zita: és én
Varju Zoltan
négy macskaszem holdja sárgán ragyognak lépteik kifent tőrök mint jegyzetlapok surranása lépnek de elmenekülök ajtó csukódik falevél zörren küszöbön a kilencedik halál falba rejtett kályhacsövek
Murányi Zita: itt fekszem
Varju Zoltan
lábaidnál a megkövesült pokróc bár a megrendülés amibe belecsavarsz markodban szorongatva egy testes csomót bizonygatod nélküled már tavaly kihullott volna a haj és nincsenek zúzódásnyomok
Murányi Zita: barikád
Varju Zoltan
elbotlik feláll véletlen lehet az első ember akin a bűnbeesés betelt nem emlékszik rá volt-e édenkert nem emlékszik a fákra a fűszálak hajlásszöge idegen marad
