Kategória: Mráz Erzsébet Irma

Mráz Erzsébet Irma: ÜNNEPLŐBEN A TERMÉSZET

Mosolyogva kelt fel a Nap, ráragyogott a világra, színes pillangók érkeztek jókedvűen, táncot járva. Énekelnek a madarak, vidám daluk szárnyal messze, levegőben illatfelhő, oly kellemes,

Mráz Erzsébet Irma: MINDJÁRT ESTE

Mindjárt este, csendesül az élet, sötétedik, meghalnak a fények. Az ég alján egy utolsót pislant, a sötétség elnyeli a katlant. Pár perce még, mint a

Mráz Erzsébet Irma: AZ ÉG KÉK BÁRSONYÁN

Az ég kék bársonyán telihold andalog, nyomában bóklásznak ragyogó csillagok. Szétfolyik a fénye, ebből szőtt uszálya, lubickolhat benne csodás csillag-nyája. Csend van. Nyugalom, csend, az

Mráz Erzsébet Irma: AZ UTOLSÓ ÓRA

Sóhajt szenvedve a kukoricatábla, kémleli az eget kis esőre várva. Mintha felhőt látna, ettől jobb a kedve, legalább pohárnyi most nagyon jó lenne! Szikkadt a

Mráz Erzsébet Irma: ESZEMBE JUT NÉHA

Eszembe jut néha gyermekkori álmom, hogy betegen fekszem a kórházi ágyon. Arctalan alak ül mellettem a széken, kedvesen azt súgja: Gyere velem szépen! Ellentmondást nem

Mráz Erzsébet Irma: GÖDÖR

Gödör, mély, nyirkos, sötét, sötétebb, ha benne vagy, a bőrödön érzed, hogy mélyebb, sokkal nyirkosabb. Megborzongsz egy érintésre, megrémít, mert nem látod, állat, növény, valami

Mráz Erzsébet Irma: LÁBAM ALATT

Lábam alatt száraz ág reccsen, gondolatom szárnyal a csendben. Nincs semmi nesz, az erdő hallgat, élvezem a sétát, nyugalmat. Elbújnak a fák a sűrű ködben,

Mráz Erzsébet Irma: KORMOS ÉGEN

Kormos égen bolyhos, fodros fellegek, sötétszürkén úsznak tova, mérgesek. Viharos szél hajtja őket messzire, ellenállnak, nem maradhat egyik se. Összecsapnak, szikrázik az ég alja, hatalmasat