Szeretettel ajánljuk az olvasók figyelmébe: Molnár-Kozma Alexandra HetedHét – Önismereti kalandárium című kötetét. A kötet 52 hetet átívelő önismereti utazásra invitál. Befelé hív, önmagunkba, hetedhét
Mintha holmi lenne, tartósan hiánycikk, a köztudat tárgyiasított szükséglete, melyre a kereslet nagy, kínálat nincs, s a helyettesítő sem elégít ki, legfeljebb egy ideig beéred
Rövidül napjaim fesztávolsága. Intenzív megéléseim még áthidalnak két karmazsin eget, aztán térfelet nyer inaktivitásom, amikor a háttér csillagpöttyözött, ébenfekete. Már hiába merítek a mélység intervallumából,
Mondd, velem tartasz-e a stró-fák övezte betűlabirintusba, morfémák sikátorán át? Követnél-e oda is, ahol beszűkül a tér, és lehet, hogy elvesztesz, félő, hogy elvesztjük egymást?
lélekköntösöm testembe tűröm vagyok az átszellemülés kvantumviolák hullámspektrumát átfogó fénycsokor füzér meridiánok égi liánok a forrás infúziói emlékeztetnek honnan eredek angyali dimenzió hív mindent fényhúrral
Molnár-Kozma Alexandra Az emlékezés útján a csend mögé ha nézek sarokba szórt vaskos tévedések térdelnek vezeklő magányban a múlt elnyűtt molyrágta paplanján az óhaj már
Nem tudtam, hogy ennyire nehéz lesz – a Sorsválasz-tó partján vergődnek kifogásaim. Ha előre tudom, vajon vállalok-e négyet, vagy így is, úgy is az ölembe
Nem tudok másra gondolni, a tű fokán átjutni hogyan lehet? Nézem a holdfaló ében eget, sötétség zabálja a testeket, rettegve átbukni, zuhanni szűkre mért szívekkel
Repkényként szeretném befutni éveidet. A szeretet szabad szimbiózisában melegíteni, hogy betakargassak szíveden minden repedést. De befedik-e hajtásaim a magasságokat és mélységeket, varázsolhatok-e fénygyűjtőként csillagokat az
Ami a valódi lényemből színtisztán fakad, Forrásba kötött magasabb én-rétegekből csordogál le, akár a hegyi patak kijelölve az irányt és választásaim – hozzá igazodom. S
A lenyugvó nap megnyújtotta a fák árnyékát. Kétszer olyan hosszúnak mutatva magukat, mint a valós méretük. Nem kell futnia, maradt idő úgy is, hogy nem
A sűrű erdő békés csendjét csak a lábam alatt reccsenve kettéroppanó száraz faág bántóan éles hangja törte meg, melynek visszhangja betöltötte az erdőt.
A főutcában nagyrészt öregek laktak, nem volt ebben semmi meglepő. Kis falu, az iskola már régen becsukta ajtaját, mint ahogy a templom is csak évente
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
