Kategória: Molnár József

Porszem vagyok, hallgatok, kezem, lábam nem mozog. Süket vagyok, mint a vak, nem szállnak a madarak. Lennék levél fenn a fán, tudnám, mi a ragyogás.

Mintha nem itt lennék a szobában. Mintha nem engem figyelnének a tárgyak. Kint az eső is rajtam dobolna, mintha nem rám zuhannának a házak. Mintha

Talán a király a nyerő, vagy a futó, ki mindenhová gyorsan odaér. Talán a ló, akinek hátán megpróbálsz maradni, vagy a bástya, amelyről bölcsen körülnézel,

Kálnoky László: Pokol című versére „Kincsem kiszórtam mind az ablakon,” majd elfagy, mint a meg sem írt regényem, nézem a pokol tornácán vakon, hány ismeretlent

Hogy mi értelme van az életnek, ha mindig elveszik tőlünk, mi meg ájult erővel újra járjuk, és a kezdeti lépéseket kikövetelve, eljutunk oda, hol mindig

Pörög a kerék, rulettkerék, eszemet vesztve hajlok felé, eszemet hajtva éget a rém, csak gyertyám ki ne aludjon! Forog a kerék, rulettkerék, lebeg előttem nagy

Ha szentember volnék, lángolna hitem, hegyeken úszva futnék tengereken. Ha szentember lennék, szegénytől dobott ruhákban járva lennék bolond. Gazdag voltam egykor, s most adom nyaram,

„Elfolyt könnyeim kövekké válnak, kávészínű macskáim aszott idővé…” Talán méreg volt az oka haláluknak, mit lerakott az ember, védve terratóriumát. de vajon, mi védi őt,

Molnár József: Isten állatkertjében Isten állatkertjében az ember üvegházhatást cipel a boltból, és ha felmelegedik a bolygó, reméli, lesz ki fel tud majd mászni a