Kategória: Molnár József

Reflexió Tóth Árpád: Újév reggele című versére Én már lekéstem ezerszer temetésem, és mindig, mindenhonnan elkések, ettől nem fázok, bár sokszor nem értem, mitől lett

Molnár József: A kutya miért ugat a Holdra? Miért követnek minket a hegyek? És hogy miért van árvíz és szárazság, és hogy a földrengést ki

Egykor a vasút csillaga szebb volt, mint a Szíriusz, s dolgozói ragyogtak a fényben… Gyakornokként gyorsfordában jártam. Vittük az expresszt Ladányig, majd a szlovák határon

Világosság Nem a testből lettem, nem a kiszolgáltatott fából, nem a szélből lettem, nem a képmutatás hálójából, nem a hegyekből születtem, nem a jégbezárt mosolyból,

In memorian Molnár Gábor Járom az Uatumát, az érintetlen vadon jelez. Tapír hívja hölgye választottját, óriási vidra csapat zavar el uralt vízterületéről, méltatlankodva. Az imént

Feneketlen kút Itt nincsenek várakozó esték. Minden spontán érkezik, még a dal is, amely Trisztán és Izolda énekét idézve, átsuhan a nem is létezők felett.

Az elérhetetlen Liszt most h-moll szonátáját játssza, kezén keresztül futva érkeznek a hangok. Majd hirtelen feláll, helyt adva a tanítványoknak. Jön Thomán István, majd az

Az álom Természetes vágya volt, álmodjon, álmodott. Előbb csak pár percet kapott, ettől összezavarodott, s morgott, mint egy kutya. Később már órákig tudta magát az

A létezés Egyre sűrűbben távolodok magamtól. Főként porszívózás közben, amikor semmit sem hallok környezetemből, még a szívverésemet sem. Egy hegyi tisztáson elterülve – a mindennapok

Párhuzamos világ Ma a várakozó utasok között kihirdették az álarcosbált. Ettől a hiábavaló ácsorgás miatt zsörtölődő emberek úgy néztek a hírhozóra, mint borjú az új