Kategória: Molnár Jolán

csapból szó csurog fürdőhab a színen feléd mozdulok légüres a szívem a síkos kövön orra nyalt egy angyal s én megütközöm korlátolt magammal tudnám mit

nem tudom ki vagyok de már nem is gyötör a kín szoprán gyönyör reggelre kiragyog emléked nyers szakadt szélein kis fehér február végi dér alvadt

szétfolyó foltokban látlak mégis megrajzoltalak félprofilod laza vázlat lüktető idegen vonalak csak kontúrokban van közünk hogy szeresselek vonásaid eltúloztam mint rosszul hegedt sebet karcolt fatörzsön