Ló A nap kínozza a földet. Csupasz táj, az aratás után csak a szénaboglyák törik meg a horizontot. Egy férfi lóháton, délibáb a pusztában, körvonalait
Átbámulok a hatalmas üvegfalon és kémlelem a végtelen, vörös homoktenger buckáit. Nem kell több a szünet húsz percénél, hogy ez a táj
blúzod alól ragyog a nap napoztatom vágyaimat szép szavakkal Hozzád mentem Rajtad sétál képzeletem felkapott hely Nálad minden szoknyád alatt nyaral szívem bőr-utcádon csókkal lépek
Világok végén lépkedek bátran, nincs itt már semmi, csak a múlt árnya, magamban vagyok kiürült szívvel, megtört lélekkel, de erős hittel. Mert hiszem, jövőnk csak
Feleségemnek: Jutkának Denevér szerelem nyugtatott az éjjel csipogva röpködtek a bakterház fölött s megtelt szívem gyönyörű fénnyel megszerettem a két szárnyas ördögöt… esténként már jöttüket
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
