
Mezei Sára: Van-e a világnak pereme?
Madarak szárnya lóg az égből, Emberek csupasz lába kalimpál a föld alól. Valahol a kettő között te és én, Alattunk a föld, Felettünk az univerzum.
Madarak szárnya lóg az égből, Emberek csupasz lába kalimpál a föld alól. Valahol a kettő között te és én, Alattunk a föld, Felettünk az univerzum.
Tündérek fuvoláznak a tavunk fölött, szívünk ritmusára rezzen a lelkünk. Előttünk lebeg egy kép, te meg én a nádasban, holdsugár a szemed, lelked feszített víztükre.
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.