Kategória: Mezei Attila

„De csak minden tizediknek jön vissza a párja, Monte Grappán a közös sírban hullik a föld rája”, mindenki énekelte, páran felálltak, mintha valami himnusz lenne.

     Apró koccanásokra ébredt, a felesége már korábban kisurrant a konyhába. Megérezte a méhfüves tea illatát, feltápászkodott. Kinyitotta a spalettát, akkor éppen nem esett

Sokáig úgy látszott, hogy nem törik össze a csapások, inkább keményítik. Amikor államosították és leszerelték a malmot, ahol negyvenhét éve, 1904-óta élt, amit akkor csak

   Zaki felesége a héten már harmadszor mondta, hogy el kellene menni Brassóba, a németek nyitottak ott egy nagy áruházat, biztosan kapható olyan nagy hűtő,

     Február volt, másfél napig szakadt a hó, akkora pelyhekben, mint a mézeskalácsos sátra a búcsúban. Már világosodott, Kálmán kikászálódott az ágyából, várta egy

     Nem a legjobbkor volt ez a badacsonyi kirándulás, az asszony olyan három hete fogta a gyereket, felültek a buszra, hazament az anyjához. Napokig

Salamon Feri 1914-ben fényesen leérettségizett, erdész apja, aki a püspöki erdőket kezelte a Mecsek keleti oldalán, kereskedőt szeretett volna taníttatni fiából. Mindig összevitatkoztak, a fiú

     A kutyája félhet ennyire, amikor az állatorvos felé döcögnek a Trabanttal. Minden alkalommal, amikor beszállt a kasba, izzadni kezdett, rátört a kép, hogy

Az országút nem kért engedélyt az erdőtől, fogta magát, oda pofátlankodott a patak partjára és követve annak minden hirtelen, kacér fordulatát, átszelte vele a rengeteget.