Mecséri Ildikó: Szubjektív idő (vers) & Subjective time (olajfestmény)
Életed belső lüktetés, rugója egyre gyorsulva forgatja kerekét, de meglepő, nálad az ék mely, ha a pillanatot megéled, megállítja kis időre belső órád fogaskerekét. Subjective
Életed belső lüktetés, rugója egyre gyorsulva forgatja kerekét, de meglepő, nálad az ék mely, ha a pillanatot megéled, megállítja kis időre belső órád fogaskerekét. Subjective
Valaki zörget, hallod-e? Szíved nyitott-e még a hangra? Tudatod vasrácsai mögül a zárját vajon kioldja-e kezed? Mit nyerhetek, vagy mit veszíthetek? Kérdezed. A válasz mindkét
Acél cipőben járnak a percek, lépteik szívemre bilincset szögelnek. Minden egyes lüktető ütem nyomán, rablánc feszül lelkem sajgó zugán. Süket világba kiáltok hangtalan, nézlek a
Frissen mosott emlékeink betöltik a szobát, alig jut hely a jelennek. Megszokásból visszafelé pereg a kopott kópia, lassan kisbabák leszünk. Egyre füstösebbek és egyre kisebbek
I. Vérző hajnalok fénnyel írt üzenetek lassan indulok II. pecsétje ragyog arcomra égett jeled egyetlen ösvény III. nyíló kapun át végtelen ragyogásban óarany kövek IV.
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.