
Magyari Barna: PARTIUMI KRÓNIKA
lesve a magyar beszédet buzgón virul a szókészlet nemes célért Arany János Szalontán is sokat áldoz valóság nem utópia lángot termett Albis fia nem kovakő
lesve a magyar beszédet buzgón virul a szókészlet nemes célért Arany János Szalontán is sokat áldoz valóság nem utópia lángot termett Albis fia nem kovakő
pukkadoz valami a perc most csak ennyi visszatükröződik a celofán-semmi dobog az emléked mintha szívem volna sétálgatsz itt bennem csöndből a verssorba bájos hajtincsedet fújja
Berettyóba belógatja szép nők lábát a képzelet rím-bokrokból leselkedve derűs lélekkel létezek lazán fénylik pár legenda a templomnál Tildy ragyog s most előttem emlékektől forgalmasak
mosolyod gőzében ég pár csillag az este is boldog hogyha itt vagy rajtunk valós ölelést s álmokat a hold kecskéje együtt simogat ha hozzám érsz
versboltban kapható Ady Sinka Arany őket adagolva kényeztetem magam versboltban kapható egészben a csoda rím-utcán nevetek remény szállít oda versboltban kapható az életkedv szárnya bárkivel
érzelmi szélben sejtelem reszket papír-templomban csönd vet keresztet szomorú szerdán könnyezik az ég lelkesedésünk sikálja a vég káoszok karából falsul szól a nóta átrendeződik ma
derű porzik – a pillanat kombájn nélkül élményt arat s zörgetve a nagy egészet betűt csépel a költészet a múlt zsinórján szerteszét hintázik pár kedélyes
az utcán nyitva vannak a betűk kirakatban ül néhány ragozás körbe firkál a hatalmas nyüzsgés ki szóval ki bájával paroláz megint vészesen kopik az élet
hol monitorom hol lapom nézem meresztett szemekkel mit szó rajzol az friss kebel a tagolt mondat felemel mikor egy emlék leesik ott koppan fele fele
a jelen dudvái között kultúra épül-e tovább lelket vezérel a kudarc a világ egyre mostohább brutális káoszok jegyzik a hazugság indexeit pillanatok vérebeit sztressz-pórázon vezetem
Elengedem. Soha többé nem gondolok rá. Fogok tudni aludni. Nem jár rajta az eszem minden percben. Nem találok ki véletlenszerű forgatókönyveket a fejemben minden indok
ultraviola fényben érkezel tündöklésed arcra pírt sebez metsző sugaradra olvadozni kezd kedvemre hervadt sok jéglemez nyurga villamosság gyűlik szívemen de néked tenger áram is kevés
Mint a húr-inú gazella lába lopva peng a kőre – az a lány is pillanat volt: felvillant s eltűnt örökre. Karcsu táncdal ütemére érintett meg
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.