Keresés
Close this search box.

Kategória: Magyari Barna

Magyari Barna: Tintaosztagok masíroznak

az utcán nyitva vannak a betűk kirakatban ül néhány ragozás körbe firkál a hatalmas nyüzsgés ki szóval ki bájával paroláz megint vészesen kopik az élet

Magyari Barna: A hiányos tábla

hol monitorom hol lapom nézem meresztett szemekkel mit szó rajzol az friss kebel a tagolt mondat felemel mikor egy emlék leesik ott koppan fele fele

Magyari Barna: Álarcdivat

a jelen dudvái között kultúra épül-e tovább lelket vezérel a kudarc a világ egyre mostohább brutális káoszok jegyzik a hazugság indexeit pillanatok vérebeit sztressz-pórázon vezetem

Magyari Barna: Magamra nyitom az estét

szoknyádon lábadon szóvirág nyiladoz néhány rím-masszázstól térek itt magamhoz villámlik mennydörög ösztöneim között friss lyuk a nadrágon megtépte az álom szenvedély gyökerét a szív tapogatja

Magyari Barna: Betűliszt a kovászon

cseszeget rezsiszámla máskor meg néhány „ímél” napi káoszok rideg hulláma mellkasig ér anyagi zűrök között orrolok az áfára könnyen múlik a forint vékony a pénz

Magyari Barna: Ösztöni ötök

este a szél legendát hord eposzt csapol Arany nem bort Piroska nyugalmat terít verselhet Sinka ma megint elmereng Simonyi Imre nő-nyelvtanba kéne ige örvendezik most

Magyari Barna: Szilánkok

Simonyi Imre (1920-1994) emlékére férfi voltál – volt egy hazád fedezte a magány szukát volt jellemed – megköveztek szénapadlás s nyári estek játszottál s a

Magyari Barna: Megannyi tavaly

hajamon nincs már szénszín – szívemből kiürültek a gyúlékony titkok parázsnéma már rajtam az a száj mely egykor vad teóriát izzott ha piszkolódott bennem a

Magyari Barna: Emberi tájon

Arany János után szabadon ég a vers-melegtől a szépasszony lába költő tekintete ahogy körbejárja hordani a témát szorgos rím a szolga a szív meg dorbézol

Magyari Barna: Tudathasadásig

elszürkült a világ piszkos a gatyája fürdetem a várost szóhabos magányba’ kopik az emberség fakul a palástja foltozza a sorsát az ember magába gondok vaskos