Kategória: Magyari Barna

Magyari Barna: Tudathasadásig

elszürkült a világ piszkos a gatyája fürdetem a várost szóhabos magányba’ kopik az emberség fakul a palástja foltozza a sorsát az ember magába gondok vaskos

Magyari Barna: Présel a vad kor

olyan világ jött gyanús aki ép gonosszá a stressz könnyedén megtép nyűg a tehetség jobb ki kész barom rángassuk folyton az érték nagyon cél nélkül

Magyari Barna: Kilenc tonna káprázat

lábadtól melegszik a lap írnom ez épp’ elég alap felsejlik néhány rím-telek dekoltázsodon élhetek hull a ruhád mint a rétes csak ez varázsodtól édes káprázatod