Kategória: Magyari Barna

blúzod alól ragyog a nap napoztatom vágyaimat szép szavakkal Hozzád mentem Rajtad sétál képzeletem felkapott hely Nálad minden szoknyád alatt nyaral szívem bőr-utcádon csókkal lépek

nem város ez életkorom Te hatvan éves versgyerek a nő élményét szereted szoknya porta s ha fényleni nincs hölgyelem a magányt mindig restellem konok mosoly

szépségeddel meg-megdobál a szenvedélyes pillanat verslábakig vetkőztetem érted lobbanó magamat tolong a képzelet-csürhe vad nászt terelek az ágyra munkál fejemben a disznó gondolat kanásza nyitott

tudat-udvaron lírai buli lábszárad nyalja a betű-puli tavasz zöldjébe vetem az ágyad hogy mindig csak a nyugalmat lássad két szemem halkan suttogja kebled zajos világban

csillag-borostás fölöttünk az ég sejtelmes esténk gőzölgő fazék szigorú szoknyád betűszél fújja kivillan combod újra és újra lobbanásokból folyton van másik bájaid tüze fénylik az

lesve a magyar beszédet buzgón virul a szókészlet nemes célért Arany János Szalontán is sokat áldoz valóság nem utópia lángot termett Albis fia nem kovakő

pukkadoz valami a perc most csak ennyi visszatükröződik a celofán-semmi dobog az emléked mintha szívem volna sétálgatsz itt bennem csöndből a verssorba bájos hajtincsedet fújja

Berettyóba belógatja szép nők lábát a képzelet rím-bokrokból leselkedve derűs lélekkel létezek lazán fénylik pár legenda a templomnál Tildy ragyog s most előttem emlékektől forgalmasak

mosolyod gőzében ég pár csillag az este is boldog hogyha itt vagy rajtunk valós ölelést s álmokat a hold kecskéje együtt simogat ha hozzám érsz

versboltban kapható Ady Sinka Arany őket adagolva kényeztetem magam versboltban kapható egészben a csoda rím-utcán nevetek remény szállít oda versboltban kapható az életkedv szárnya bárkivel