A reggel szárnyára ülök. A csöndcseppek zuhogó nappallá érnek. Zsong-bong a tükörfényű magamutogatás. Az árnyékomban öltözöl fel, míg más nők árnyékában kivirulsz, rózsaszirmokat szórsz, ha
selyemkendő suhogás ahogy szempillám súrolja bőröd ujjbegyem érintése katicarebbenés pirosba oldódó ecsetvonás veréb és vércse az álom kávészemű ébredésbe repül monokróm áll félre színeződik a
Súlytalan idő, és nárciszillat, elképzeled, hogy most milyen lehet, ez a rügyeknek álma, de virrad, bátran kimenni nem tudok veled. Mindjárt kel a Nap, tele
Álmomban áttetszők a fák, ködbe vesző fényből homály. Konyakszínű lehetne szád, elfolyt szín – gyenge muskotály. Ott vagyok én is, de nem látsz, fehér ünő
Csalóka most az évszak lombszűrője, a fénysáv. Átitat mindent a lényéből áradó. Ha visszanéz, párás szemembe néz át. Az őszelő, fényétől lassan fáradó. Mindig is
Az orosz-ukrán háború előérzete Sérült idegek vetítővásznán szentjánosbogár-sziporkák tűztáncával játszik az elme. Hold helyett a helye: fekete hold kel fel, űrben az űr. Hiány a
Érkezik a főhős, lét ütötte sebei, az örökké és a nemvolt kitakarva mellén. Nem fáradt bele a hosszú várakozásba, megfutamodásaidat, visszatéréseidet hűséggel követi. Lét ütötte
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
