Likó Szilárd Balázs: Kora reggel
Mindig megnyugtat, ha meghallom a hangját. Ez nem afféle nyugalom, mint amikor az ember leül munka után a kanapéra és bont egy sört és bámulja
Mindig megnyugtat, ha meghallom a hangját. Ez nem afféle nyugalom, mint amikor az ember leül munka után a kanapéra és bont egy sört és bámulja
Nem kellenek színek ahhoz, hogy megfessem ezt az alkonyt. Egyrészt, mert nem is tudok festeni – sosem próbáltam. Másrészt, nem is ismerem még névszerileg sem
Fényszalagos felhőket fest fel az égre a természet részének lenni kívánó nagyanyám és én figyelem. Fegyelem. Szégyenletes trükközések már nem jutnak az eszembe, de nem
Hanyatt vágott a Balaton. Úgy fekszem benne, mintha ez volna a közepe, pedig csak ötven méter a part. De már nem látom, mert fejemen az
Forgószél tekeri örvénnyé a napot. Tenyerében ki-ki amit kuporgatott a hídra viszi. A vízbe beleejti; nincs már semmije. Eddig se volt semmi, hát fordul, elmegy.
A túl-közelből-szólás biztosan megzavar. Bársonyt borít a sebre. Pompás vöröse aztán erősen patakzik. Persze a késő este, a gyönge pillanat ideje veszélyes, mikor a gyanakvás
Csucsa felé épp így élhette meg a májust Ady Endre, s mintha nagy barna szemével nézném a magas szorosra kéken záruló eget, melyben az erdők
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.