Kategória: Lengyel János

Lengyel János: A némaság szavai

Varju Zoltan

Szerelmed palástja Reménymolyok tápja, Mint bolha a fülbe Ugranál szavára. De nem szólít hangja Néma marad ajka, Szívének titkait Nem önti szavakba. Gyáva libidója Tudakolni

Lengyel János: Alkony előtt

Varju Zoltan

Rabruhám ösztökél Tenni a jót, Sósízű testnedvvel Ennivalót. Létízű látomás Ember–gödör, Vérszagú dobbanás Halkan gyötör. Szédülök lelkesen Körbe forog, Légváram alapja Recseg-ropog. Nyílhatnék bátran is,

időrendben

Urbán Erika: Lüktetés

A lenyugvó nap megnyújtotta a fák árnyékát. Kétszer olyan hosszúnak mutatva magukat, mint a valós méretük. Nem kell futnia, maradt idő úgy is, hogy nem

Rozsonci János: Az ösztönök hatalma

A sűrű erdő békés csendjét csak a lábam alatt reccsenve kettéroppanó száraz faág bántóan éles hangja törte meg, melynek visszhangja betöltötte az erdőt.

Salánki Anikó: A gázszámla

A főutcában nagyrészt öregek laktak, nem volt ebben semmi meglepő. Kis falu, az iskola már régen becsukta ajtaját, mint ahogy a templom is csak évente