
Lengyel János: A némaság szavai
Szerelmed palástja Reménymolyok tápja, Mint bolha a fülbe Ugranál szavára. De nem szólít hangja Néma marad ajka, Szívének titkait Nem önti szavakba. Gyáva libidója Tudakolni
Szerelmed palástja Reménymolyok tápja, Mint bolha a fülbe Ugranál szavára. De nem szólít hangja Néma marad ajka, Szívének titkait Nem önti szavakba. Gyáva libidója Tudakolni
Rabruhám ösztökél Tenni a jót, Sósízű testnedvvel Ennivalót. Létízű látomás Ember–gödör, Vérszagú dobbanás Halkan gyötör. Szédülök lelkesen Körbe forog, Légváram alapja Recseg-ropog. Nyílhatnék bátran is,
Könnye hull az ólomszürke égnek, a böjti szelek virágruhát tépnek, s míg a szirmok dideregve halnak, a csendes percek emlékeket csalnak: a felderengő napfényes napok
Megírta láza verseit, s utána nyakát a lét hideg vasára tette, foszolva szét a lelkeink zugába magát temette végleg és örökre. De bibliája sok tenyérbe
Menekülök talmi csillogású díszletek közül. Magam mögött hagyok mindent, mi Tőled elszakaszt: bábeli betonszörnyeket, szavakat látszatlüktetést, látszatembereket hamisan ragyogó kirakatokat, szemeket zsírosan fénylő pénzkötegeket hazugságvárakat,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.