Lengyel János: A némaság szavai
Szerelmed palástja Reménymolyok tápja, Mint bolha a fülbe Ugranál szavára. De nem szólít hangja Néma marad ajka, Szívének titkait Nem önti szavakba. Gyáva libidója Tudakolni
Szerelmed palástja Reménymolyok tápja, Mint bolha a fülbe Ugranál szavára. De nem szólít hangja Néma marad ajka, Szívének titkait Nem önti szavakba. Gyáva libidója Tudakolni
Rabruhám ösztökél Tenni a jót, Sósízű testnedvvel Ennivalót. Létízű látomás Ember–gödör, Vérszagú dobbanás Halkan gyötör. Szédülök lelkesen Körbe forog, Légváram alapja Recseg-ropog. Nyílhatnék bátran is,
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.