
Lencsés Károly: Bezárkózva
Holdad útján, a napkorong peremén sétálsz, hajnalt gyűjtesz kétfülű szatyorba, hogy becsapd a későn menőket, és szétszórod éjszaka, hogy árnyakkal távozzanak. Fény legyen a kanyarban.
Holdad útján, a napkorong peremén sétálsz, hajnalt gyűjtesz kétfülű szatyorba, hogy becsapd a későn menőket, és szétszórod éjszaka, hogy árnyakkal távozzanak. Fény legyen a kanyarban.
eleve halott. kicsavart végtagok. néma. örök. soha sem élt. története nem kezdődhet így: „hol volt, hol nem”. hempereg. a szél nógatja a tornácon. odébb kúszik,
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.