Kategória: Lantay Éva

A Lánchíd oroszlánja már megint eltűnt. A pestieket hajnalban érte a hír. És akkor mi van, ettől még áll az a híd, törődtek bele, –

lassacskán kikötőbe érünk azúr világ tárul elénk hajó visz ki a szigetre csillog türkiz habok selymes homok micsoda giccs ilyen nincs és mégis a vízben

villamossal átmész a pesti oldalra leszállsz hol a csövik wc-nek használják a híd szürke lábát a síneknél gázolj át a parlagfüvön menj keresztül a plázán

elértem az utolsó buszt csak arra vágyva hogy az utca kedvenc platánja felé vegyem az irányt és végre hazaérjek leszálltam de csak plakáterdők vártak politikusok

már megint mi történt a parkban magányosan kopnak a padok nem hortyog rajta helyi csövi cók-mókjait elfújta a szél szerelmespárok szétrebbentek ebédszünetük most véget ért

finoman behúzom magam után a kaput még beterít az éjszaka de már érzem hogy mindjárt ropog lábaim alatt a lefagyott pára sorban felgyulladnak a mozgásérzékelős

locsolás közben egy varjú a dolmányos lábam elé dobott egy mogyorót jött a társa az ereszre kaptam tőle is és vártak károgva kérték hogy dobjam

némi tarhonya akad levesnek jó lesz tarhonyapuding recept az interneten egy liter tej hiányzik cukor van még a csorba üvegben cukros tasakokat jó összegyűjteni régi

Figyi, ki tudsz dobni a megyei kórháznál? Eljött az idő, nagyon meg akar születni. Rohannom kell vele, biztosan torokgyuszi. Figyi, ki tudsz dobni a megyei

tetszik nem tetszik hozzászólsz vagy sem megosztás nyilvánosan kéretlen tartalom közlése miatt azonnal eltávolítom a profilodat fordulhatsz saját országod bíróságához felesleges eltüntetlek nem is voltál