
Lackfi János: NAGYMAMA ÜZEN
Elhullt a szegény esperes, de a kommunisták börtönét kipróbálta elébb Még szerencse, hogy ott a rádióban a bécsi mise hogy úgy mondjam, az olyan muszájtalan

Elhullt a szegény esperes, de a kommunisták börtönét kipróbálta elébb Még szerencse, hogy ott a rádióban a bécsi mise hogy úgy mondjam, az olyan muszájtalan

Benyomások hánykódó kompján járok parttól partig nemléttől nemlétig Olyan világba jöttem hol arany hegedűtokkal hóna alatt járkált a reggel a fák ásítva nyújtóztatták görcseiket Bordáim

Képtelenek vagyunk felnőni a pusztításhoz. Emberi műnek tekintjük, akciófilmek agresszív Elmeszüleményének, beteges katonásdinak, Mint mikor egy másik kisgyerek minden belátható Ok nélkül szétrombolja nagy fáradsággal

Miatyánk, ki vagy az áram magasfeszültségű dobozában, a hőhidakra kiülő ószövetségi penész-szakállban, körtecseréléskor a létrára mászva izzasztó, megsürűdött meleghullámban, kinn felhők foszlott gúnyás szabadcsapatában, a

Néha idegent keresek a házban nincs kutyám s a kert ugyan sustoroghat ha egy hamutartóban megtalálnám levágott körmeit vagy lába melegét egy levetett cipőben de

Legyek, mint a fa, egyszerű, göcsörtjeimmel sokszemű, ússzon bennem az erezet, s ne legyek víznél nehezebb, ne tegyenek vízre soha, legyek egy sufni oldala, mely

Miatyánk, ki vagy az áram magasfeszültségű dobozában, a hőhidakra kiülő ószövetségi penész-szakállban, körtecseréléskor a létrára mászva izzasztó, megsürűdött meleghullámban, kinn felhők foszlott gúnyás szabadcsapatában, a

A föld alatt ketten utaznak, sikongó folyosókon, mélyen, és a férfi kezében alma, s a lánynak kés van a kezében. A folyosókat beutazzák bársonyülésen ülve,

Az Állatkertben felújították az oroszlán téli, zárt lakhelyét, És a tágasság érzetét fokozandó, az ápolók áthaladását Biztosító folyosót nem falazták le, hanem törhetetlen, Több rétegben

Aznap reggel munkába indulva, ahogy a szűk előszobában nehéz táskámmal imbolyogtam, miközben a kölyökkutya kajlán ott kajtatott keringett furakodott a lábam és az ajtó, az
az éjszaka bujaságát keresem – tó mélyén a súlytalanságig tévedésem három napja füstölög két gondolat között a visszavonásig kiábrándít a józan emlékezet – imára szólít
Zúgó, búgó kacagó hangok távolból suhannak felém. Egy régi nyár, kedves dallamok, szívünkben mámor, szenvedély. Érezni akarlak, hallani hangod, és a szívdobbanást. Újra karjaidba omlani,
Reflexió Tóth Árpád: Újév reggele című versére Én már lekéstem ezerszer temetésem, és mindig, mindenhonnan elkések, ettől nem fázok, bár sokszor nem értem, mitől lett
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.