Kategória: Lackfi János

Lackfi János: A RÉVÉSZ

Míg ülök a parton, és utasra várok, Nincs bennem semmi különleges, Megvan a lábam, kezem. Kicsit jobb kötésű Vagyok az átlagosnál, ennyi az egész. Csak

Lackfi János: MÉRGEZŐ

Kiskorától fogva szerette az épp csak fellobbant gyufák szagát, mohón szívta be, tágult orrlikakkal, s el is fújta rögtön, a lángolás következő, szokvány pillanatára nem

Lackfi János: A MEGHALÁS MŰVÉSZETE

Filmekből lestük el, hogy kell meghalni, géppisztolysorozat drótján rángatva, hánykódó mellkassal, megrogyó lábakkal dőlni a porba, s még ott is fetrengeni tovább, öklendve végül, ilyenkor

Lackfi János: NYŰGÖS IMÁDSÁG

Csontomból szívd ki a velőt feszítsd ki ereim kötélnek tépd le körmeim, hajamat szálanként mind kihúzkodd erőmet vedd el, nyáladzó kisdedként henteregjek lapos erszényként lötyögő

Lackfi János: A KÉZ ÖT UJJA

Öt nő az öltözőben, egy kupacban a csillogó-villogó fürdőruhák, bikinik, monokinik, így, beeső nappali fénynél minden szembeszökőbb. A tükörben, mint télen, kályha tetején, egy sor

Lackfi János: KÉT KÖNYÖK

Reggel a piacon csirke-szárnyak könyöklő mozdulata a bádogon most a presszóban cinkpultra támaszkodó rövid ingujjas férfikar látványa ahogy a tükör lemetszi A sárgás szőrtelen petyhüdt

Lackfi János: LOVÁRA HAJLÓ KATONA

A föld izom-hepehupás hátára dőlve fekszem lovára hajló katona valami zizeg a sátorvászon alatt szűk járatban préselődik előre akár a barlangászok próbálom vállammal összenyomni találgatva

Lackfi János: GUBÓBAN

Szeretteimtől elhúzódom, Barátságaimat visszakérem, Mint hernyó, magamba gubózom, Embrióként pörgök a térben. Elém lép az éjszaka halkan, Dobócsillagokkal felszerelt nindzsa, Fekete ruháján rés a szemnek,

Lackfi János: KIRÁLYI VAD

Az Állatkertben felújították az oroszlán téli, zárt lakhelyét, És a tágasság érzetét fokozandó, az ápolók áthaladását Biztosító folyosót nem falazták le, hanem törhetetlen, Több rétegben

Lackfi János: Billentyűk

Te odalenn zongorázol én verset írok idefenn hogyha egymáshoz közelednénk gyermekeink közénk pörögnek a te szoknyádba kapaszkodnak az én ingembe akaszkodnak kik öleléseinkből lettek meghiúsítják