Kategória: Lackfi János

Miatyánk, ki vagy az áram magasfeszültségű dobozában, a hőhidakra kiülő ószövetségi penész-szakállban, körtecseréléskor a létrára mászva izzasztó, megsürűdött meleghullámban, kinn felhők foszlott gúnyás szabadcsapatában, a

A föld alatt ketten utaznak, sikongó folyosókon, mélyen, és a férfi kezében alma, s a lánynak kés van a kezében. A folyosókat beutazzák bársonyülésen ülve,

Az Állatkertben felújították az oroszlán téli, zárt lakhelyét, És a tágasság érzetét fokozandó, az ápolók áthaladását Biztosító folyosót nem falazták le, hanem törhetetlen, Több rétegben

Aznap reggel munkába indulva, ahogy a szűk előszobában nehéz táskámmal imbolyogtam, miközben a kölyökkutya kajlán ott kajtatott keringett furakodott a lábam és az ajtó, az

Kosztolányi Dezsőnek Lyuk a fogamon. Kitöltetlen hiány. Fogorvosom nem foltozta be, Mert eleven még gyökere, S ha ideiglenes tömést kapott, Sajogni kezdett mindannyiszor, Tűvel és

a mozdulatok legyezői nyílnak egy karlendítés hét- vagy nyolckarú és százlábúnak lába annyi nincsen mint lassításban embernek ha rúg és elkenődik mint vajaskenyéren a fejed

Kosztolányi Dezsőnek Lyuk a fogamon. Kitöltetlen hiány. Fogorvosom nem foltozta be, Mert eleven még gyökere, S ha ideiglenes tömést kapott, Sajogni kezdett mindannyiszor, Tűvel és

Kezemet kicsípi a fagy kesztyűmet odaadtam fiamnak iskolába menet mert otthon hagyta sajátját indulás előtt szennyesbe tettem trikót alsót gombócba gyűrt zoknit (el ne vesszen

Szanaszét járva mennyi hőt vesztek el. Tőlem langyos a szék deszkája, vécé-ülőke, szerszám nyele, autó kormánya. Az étel-italmaradék, amit ürítek, párolog, langyos ruháim, cipőm rosszul