Kategória: Lackfi János

Két angyal lebegett szobámban egy színes és egy fekete-fehér. Nagyjából egyszerre hulltak le, engedett az idő átlátszó celluxa. Tudom, hogy itt vannak, egy magasabb, egy

Szegény nejem csak egy dalt zongorázik pedig nem is csak egyet s nem is olyan szegény De hát ez költemény És terelgeti a szobán át

Most azt játszom, hogy irigykedem irigylem a kopaszra nyírt bronzkoponyájú újságkihordó hosszú szakállát hányavetin kigombolt ingét Lányok szellős ruháit szőrtelen kaucsuklábát csilingelő fogát Munkások bagószagát

Bűvésznek lenni szórakoztató ha hazamegy s rögtön ledobja aktatáskáját, tarka kendő lesz belőle, mely könnyű füstként elenyészik, nem dobban földre kézelőjéből jó tucatnyi tojást szed

Aznap reggel munkába indulva, ahogy a szűk előszobában nehéz táskámmal imbolyogtam, miközben a kölyökkutya kajlán ott kajtatott keringett furakodott a lábam és az ajtó, az

Szeretteimtől elhúzódom, Barátságaimat visszakérem, Mint hernyó, magamba gubózom, Embrióként pörgök a térben. Elém lép az éjszaka halkan, Dobócsillagokkal felszerelt nindzsa, Fekete ruháján rés a szemnek,

Amilyen az adjon isten, úgy puffanik, Az asszony verve jó, ne halaszd holnapig. Ágyát ki mint veti, várj a helyébe jót, Addig jár a korsó,

Csontomból szívd ki a velőt feszítsd ki ereim kötélnek tépd le körmeim, hajamat szálanként mind kihúzkodd erőmet vedd el, nyáladzó kisdedként henteregjek lapos erszényként lötyögő

Elhullt a szegény esperes, de a kommunisták börtönét kipróbálta elébb Még szerencse, hogy ott a rádióban a bécsi mise hogy úgy mondjam, az olyan muszájtalan

Benyomások hánykódó kompján járok parttól partig nemléttől nemlétig Olyan világba jöttem hol arany hegedűtokkal hóna alatt járkált a reggel a fák ásítva nyújtóztatták görcseiket Bordáim