Kategória: Kuti József

Már nem tudok jobban szeretni, lehet, hogy szebben igen, és akkor rájövök, jobban is, akkor felállok mert le sem fogok ülni, ha igen, csak melléd,

türelemmel harcolni szeretni mindehhez már hűtlenek a szavak szörnyű szavak eleven állatként pusztítottak múltat és jelent mindent elvadítottak és a gondolat vajon lehetek e saját

csendesedj hallod a rég nem hallott hangokat hunyd le a szemed régről minden ott maradt valami belepte talán a kéz tehetetlensége a szavak gyilkolása nincs

A csend odahajol körülvesz és minden titkot elmond hunyt szemmel látod amit nyitottal sem pedig ott van minden odabent. örül és sír gyógyul és vérzik

Akkor, és ott mikor azt érzed erős vagy de egyedül zuhansz nagyapád mondta van és létezik ahogy az élet lélegzik gyönyörű és táncol szalad és

valami kitakarja aztán újjászületik szemben a mindennel vagy a valóság vagy az álom ringat nem hull köd a határra nincs semmi hiába kiáltok vajon maradsz

Aztán mégis Megpihent a szomorúság Nincs hangja Nem kér enni se Indulni kellene Oda ahol senki se járt Kérlek álmodj velem Hogy egyszer valóság legyen

a semmi takarja a minden jelenlétét ölelésed szülte álmok tartanak életben a szakadék szélén állok nem félek a mélység vonzása természetes ellenség szépséged teszi elfogadhatóvá

átkozott rengeteg csak sötét nem látom a fény kegyelmét csak vágyom az öled melegét elbújni elfeledni mint lőtt sebet műtét után és csak szaladni nevetve

a holnap reménye a ma karmolása szemfényvesztő jelenléte a csendnek az eső a poros utak a zene hiánya a széteső világ apróságainak mindent elferdítő ereje