Kategória: Kuti József

A csend odahajol körülvesz és minden titkot elmond hunyt szemmel látod amit nyitottal sem pedig ott van minden odabent. örül és sír gyógyul és vérzik

Akkor, és ott mikor azt érzed erős vagy de egyedül zuhansz nagyapád mondta van és létezik ahogy az élet lélegzik gyönyörű és táncol szalad és

valami kitakarja aztán újjászületik szemben a mindennel vagy a valóság vagy az álom ringat nem hull köd a határra nincs semmi hiába kiáltok vajon maradsz

Aztán mégis Megpihent a szomorúság Nincs hangja Nem kér enni se Indulni kellene Oda ahol senki se járt Kérlek álmodj velem Hogy egyszer valóság legyen

a semmi takarja a minden jelenlétét ölelésed szülte álmok tartanak életben a szakadék szélén állok nem félek a mélység vonzása természetes ellenség szépséged teszi elfogadhatóvá

átkozott rengeteg csak sötét nem látom a fény kegyelmét csak vágyom az öled melegét elbújni elfeledni mint lőtt sebet műtét után és csak szaladni nevetve

a holnap reménye a ma karmolása szemfényvesztő jelenléte a csendnek az eső a poros utak a zene hiánya a széteső világ apróságainak mindent elferdítő ereje

türelemmel harcolni szeretni mindenhez már hűtlenek a szavak szörnyű szavak eleven állatként pusztítottak múltat és jelent mindent elvadítottak és a gondolat vajon lehetek e saját

egyedül egy szobában még a tegnap lóg a mában átlökve a jókedvet a másvilágra akarom érezni nem vagyok árva nem húz a mélybe, hogy nem

meg kell maradni, ott a magasban, ott szól az a dallam, mely azt módja, hajtsunk fejet, már nem nevetünk, nem félünk, csak a hiányt hagyjuk