Kategória: Kuti József

átkozott rengeteg csak sötét nem látom a fény kegyelmét csak vágyom az öled melegét elbújni elfeledni mint lőtt sebet műtét után és csak szaladni nevetve

a holnap reménye a ma karmolása szemfényvesztő jelenléte a csendnek az eső a poros utak a zene hiánya a széteső világ apróságainak mindent elferdítő ereje

türelemmel harcolni szeretni mindenhez már hűtlenek a szavak szörnyű szavak eleven állatként pusztítottak múltat és jelent mindent elvadítottak és a gondolat vajon lehetek e saját

egyedül egy szobában még a tegnap lóg a mában átlökve a jókedvet a másvilágra akarom érezni nem vagyok árva nem húz a mélybe, hogy nem

meg kell maradni, ott a magasban, ott szól az a dallam, mely azt módja, hajtsunk fejet, már nem nevetünk, nem félünk, csak a hiányt hagyjuk