Kategória: Kukorelly Endre

Kukorelly Endre: Szív

A szív remeg fütyülnek a szelek bármit lapos- ra nyom egy villamos a fán maradt egy nagyobb sárg’barack lejön ha jön a főn mindez elég

Kukorelly Endre: Azt mondja aki él

Azt mondja aki él és fönn járkál, azt sem tudni, hogy meddig bírja. Talán fölírta valami kis papírra, és a zsebében hordja azt, aki él,

Kukorelly Endre: Haza felé

Legjobb haza- felé. Már az osztrák-német határ után kiírják, a Haza ott egy H betű, ilyen O keretben. Isten-kalap-szerű. Itt még a legszebb. Rajzolnak egy

Kukorelly Endre: Mélyebbre menjen le

gy úr befordul, és pörög, forog egy kis szemét a szélben. Csöpög a víz, eső csöpög, talán elázni kell egészen. Egy dallamot fütyül az úr,

Kukorelly Endre: Nem törődni bele

Nem törődöm bele, gondoltam. Ezt nem hagyom. Ezt nem hagyod. Hangosan is kimondtam. Nem beszélgetés, inkább csak magamban beszélek. De kimondtam hangosan is. A Wesselényi

Kukorelly Endre: Nekifogok, kiásom ezt

Nekifogok, kiásom ezt. Nem mozdul semmi. Vagy még előbb, asszem, bemegyek enni, fölteszek valami lemezt. Szépen összeálltak a felhők, esik, ázik a kert. Én vagyok:

Kukorelly Endre: A valóság édessége

Az emberek egymás mellett egy hosszú sor. Mindegyikkel foglalkozom kicsit. Sorban foglalkozom velük, és elölről kezdem, ha a végére jutok. Gyakran ugyanazokat mondom el, és

Kukorelly Endre: A beszéd és a szabály

Volt egy sziget, és a szigeten élt egy herceg. A herceg közel a parthoz, egy mészfehér sziklán épült, hosszú, ceruza-forma toronybástyában lakott, és soha nem