Kategória: Kristófné Vidók Margit

Tűnődve nézem a megkopott ernyőt, illatok, emlékek suhannak felém, s amíg összeraklak tépett évekből, a holnapnak adod tested melegét. Átjárnak újra vad, mámoros vágyak, hiába

Kristófné Vidók Margit: Szétválás Nem számít már, hogy ki vagy és ki voltál, a másik világ szótlanságba dermedt, akkor még egy szebb jövőről álmodtál, de

Halványul az emlék, tegnapok árnya Alattomosan settenkedik néha, Rút álmoktól gyűrődik a kispárna. A harangzúgástól zengő kis falu Néha még idézi a gyászos napot, Gátat

„Könnyembe rejtenélek el, te legszebb fényű csillagom, hosszan néznélek, hogy behunyt szemem mögött is lássalak.” (Ágh István: Öregasszony) Emlékszem még a szép nyárra, illanó percekbe

Adjon az Isten minden jót, kamrákba ételt, finom bort, árváknak otthont, meleget, szívekben éljen szeretet, hitet és reményt a bajban, nagy bátorságot a harcban, léleknek

Édeni fényét, mennyei ékét rejti az égbolt álmodozón. Itt suhan, érezd, éneke ébreszt, csillan az advent várakozón. Bársony a csend kint, és öröm érint, árad

(Evokáció) „Ha szeretlek, akkor hazugság” Ady Endre: Ha szeretlek… „Ha szeretlek, akkor hazugság”, a szó álommá szenderült, a valóság csak káprázat volt, és szívem benne

Szikrázón csillog bársonyos éjben, hófehér selymén időtlen imák, Uram, engedd, hogy újra átéljem, amint az éjféli csend muzsikál. Minden esztendő új reményt ígér, apró lábain

valaki itt jár reszketve őszi szélben halk sóhajtás kifakult sárga levelek ráncain rozsdás forradás én némán állok vigaszom az értő égi kegyelem míg vigyáz óvón

Gyenge fuvallat dallamot komponál, Halk barkarola* kering a híd alatt, Imbolygó fény csorog le a gondolán, Ívelt hattyúnyakán ében éj matat. Jajong, sír a sötét