Kategória: Kristófné Vidók Margit

Kristófné Vidók Margit: Álomvilág

“A fantázia vágtató csikóit el nem veheti senki, és álmaim tobzódásába senki bele nem szólhat.” – (Fekete István) “A fantázia vágtató csikóit” megszelídíteni ki lenne

Kristófné Vidók Margit: Kövek harca

Mintha ember építette volna, hogy megállítsa a vad vágtatást, zúgó víz csapódik torlaszokra, mohás kövek közt ködös pára száll. Állnak tompán, mozdíthatatlanul, málló széleken megpihen

Kristófné Vidók Margit: Képzelgések

Ha eljössz, mert eljössz minden éjszakán, bosszúra szomjasan suttogsz fülembe, rám kopogsz, kalapot emel egy faág az ablakon túl, testemen a sebek helye; gyűlölettől vonagló

Kristófné Vidók Margit: Csöndedbe ájulok

Porladó emlékben csillansz fel néha, egy tűnő hangulat; édes kísértés, bűnös múltamból te a szenvedély vagy, gyűrött éjszakáink; fájó emlékkép. Űzném, az árnyat- rám fonódik

Kristófné Vidók Margit: Tükörsíkon

Léteznek még igaz világok? Arcomba hazudják a szépet, bőrömbe szúródnak szilánkok, az idő visszafelé lépked. Tört tükördarabon vér pulzál, születés, halál ilyen marad; ikerpár voltunk

Kristófné Vidók Margit: Zarándokúton

Hirtelen a semmiből termett elém, fölém magasodva komoran nézett, ódon épület a világ tetején, letűnt, sejtelmes korról elmélkedett. Kitártam szívemet szentsége előtt, kolostor mélyén én

Kristófné Vidók Margit: Küzdelem

Zichy Mihály: Mentőcsónak című festményére Olyan magasan vagy Uram, elér-e hozzád az imám mielőtt a mélybe zuhan? Zúg a tenger, megannyi árny üldöz. Segíts!- mert

Kristófné Vidók Margit: Fény-szimmetria

Szemedben látok egy képzelt világot, ahol harmónia, tisztaság, szépség fedi el a pókháló finom ráncot, élő tükröm vagy végtelen békesség. Sötét világ átjárója nem te

Kristófné Vidók Margit: Most kellene

Míg zuhansz, a lelked is beleszédül, rémületárnyak kapaszkodnak beléd, csontkezek nyomán bőröd is bekékül halál suhint, megérzed gyilkos csendjét. Utolért a végzeted; nem éledsz fel