Aligátor alsó ajkán anakonda agonizál. Bóbitás bíbicek buzgón bujálkodnak. Cérnavékony cet cikázik, cicázik. Doni durbincs dürrög, dagad. Elefánt egyedek eledele eltér. Fókafélék fülkagylója felejthető. Gorilla
megfakult színekkel búcsúzik november fagyos hangulatban bólogat integet dércsipkés reggelen kedvemet nem lelem zúzmarás december fekete lehelet széncinke énekel vidám a dallama eleség jutott-e? hódara
Minden gyermeknek Vadvirágos, tarka rét; Szaladgálj csak, szerteszét. Fűzfa ágba kapaszkodj, Patakparton csatangolj! Forogj tengelyed körül, Amíg csak el nem szédülsz. Megéheztél? Uzsonna! Kosaramban pogácsa.
Kőkapu mellett rozmaring, rezeda, rózsa lágyan ring. Meggyfa alatt babér bókol, murvafürtöt szellő kócol. Hajnali pára öntözi, legyezőfűvel kelleti. Hóbogyó hajlik utcára, szökik a randa
Hódolat Romhányi Józsefnek A szédült rovar belebújt az ablakrésbe, azt remélte, lesz abrak majd télre. Izgett-mozgott, helyezkedett, minden likba beleveszett. Késve vette észre, hogy kopog
Hommage á Goethe I. Ónszínű felhők csipkézik az eget, köd ül a fákon. Nyári éj melege helyett megágyaz a hűvös harmat. Búcsúdalok hallatszanak. Ázott verébfióka
A szép nyolcvanas években Tennessee államban éltünk, hármasban. A családfő ösztöndíjjal, kutatóként dolgozott a UT-nál. A GYES ideje gyorsan telt. Az Egyesült Államok part- vidékén
Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem. Zsoltárok könyve: 31:10 Mondd, Uram, hogy tehetted ezt? Elvetted tőlem elsőszülöttemet. Alig volt
Kassák Lajosnak Tükörkép vagy szelfi. Engem ne fotózzon senki. Ismerős ez az arc. Megbékéltem vele. Mimikai izmaimban mosolyok ringatóznak, hosszú hallgatások kínja feszül. Szelfi vagy
Édesanyámnak amikor anyám kezét véresre marta mosószappanja, mit ő maga főzött, mindig tél végén, zsiradékból, elcsodálkoztam. miért hagyja? miért így mos? amikor anyám meszet oltott
A fák már gombolgatják reggeli fagyköpenyüket, De a napot még felhők opálüvege takarja. Bolondos kispatak fecseg fáradhatatlanul havas bölcsőjében, Az uszadékfák torlaszában csipkefüggönyt Fagyaszt a
mostanában egyre többet beszél a múltról a kísértések gyermekkoráról ahová mindannyiszor magával visz engem is az idő lyukas markára bízza a homályból előbillenő kusza képeket
A teremtés előtti időkben, mikor nincsenek még nemek, kirakom eléd mindenemet: Arcom sokszínű pírját, nyirkos kezemben félelem, szárnyat bontani képtelen képzelet kalitkába zártan vár, kerubok
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
