Kíra Althea: A kimondatlan nevek íze
Varju Zoltan
Vannak emberek, akik úgy érkeznek az életünkbe, mint egy nyári eső. Nem maradnak sokáig. Mégis megváltoztatják a levegő illatát. És vannak olyanok is, akik nemcsak
Kategória: Körmendi Klára
Kíra Althea: Az vagyok, aki hozzád ér
Varju Zoltan
Szél vagyok. Megbocsátod-e, ha néha felkavarom a perceket, és belekapok a gondolataidba? Nap vagyok. Megbocsátod-e, ha túl erősen sütök rád, és megmutatom azt is, amit
Kíra Althea: A férfi, akit keresek
Varju Zoltan
Ma reggel rájöttem valamire. Azt hiszem…szeretnék egy férfit. Nem olyat, aki csak akkor ír, amikor unatkozik a munkahelyén. Hanem olyat, aki néha tényleg felhív, és
Kíra Althea: Életleckék, „Amikor a szerelem még nem igényelt Wi-Fi-t”
Varju Zoltan
Emlékszem rád… Nem a Messenger-értesítésből, nem abból, hogy látta, de nem válaszolt, hanem abból az időből, amikor a férfi még személyesen ghostingolt az elmaradt találkáról,
Kíra Althea: Az év, amit nem mertem elkezdeni
Varju Zoltan
Az év, amit nem mertem elkezdeni (Az első reggel, amikor nem siettem) Január másodikán ébredtem rá, hogy az év már elkezdődött nélkülem. Nem volt pezsgő,
Kíra Althea: Még egyszer
Varju Zoltan
Ma már nincs szükség szavakra. A csend hordozza mindazt, amit kimondani nem lehet. A szívemen ott a nyom, mintha a találkozásunk tintáját soha nem moshatná
Kíra Althea: Eljönnél-e velem? Őszi táncba
Varju Zoltan
Eljönnél-e velem, ha az erdő már kopár, és a szél sírja ősz dalát? Ha a csillagok sem mutatnak fényt, csak kavicsos utak kísérnek végig az
Kíra Althea: Amikor a múlt még ölelni tudott
Varju Zoltan
Amikor a múlt még ölelni tudott Néha, amikor túl hangos lesz a világ, amikor a jelen rohanása szinte kifordít önmagamból, visszatalálok oda, ahonnan indultam. Egy
Kira Althea: Egy levél – attól, aki majd egyszer szeretni fog téged. Igazán.
Varju Zoltan
Egy levél – attól, aki majd egyszer szeretni fog téged. Igazán. (És aki már most úton van feléd, csak még tanulja, hogyan kell egy ilyen
Kíra Althea: Már nem kérdezi meg senki
Varju Zoltan
A reggel halkabban jött el, mint máskor. Nem dörömbölt, nem villogott, nem tolakodott – csak belesimult a konyha csempéjébe, a félig üres csészébe, amit még