Kategória: Kloos Nagy Szintia

Harsány gépezet szórja szét az aszfalt forró, új köpenyét. Lárma, tűző nap, gyerekek: az iskolában kicsengettek. Léptüket a szokásosnál sietősebbre fogva igyekszik mindenki a poros

Felhagytál az írással egy időre. Legalábbis azt hitted, mert hamis célokat kergettél. Emberi erővel megugorhatatlannak látszó elvárásokkal vetted körbe magad. A megfelelési kényszerrel pedig szoros

hét szám óta fekszem mozdulatlanul. háttérzaj, mégis próbálok rá figyelni. talán fél óra telhetett el aközött, hogy meghaltam és újraélesztettek. hatással van rám, mint egy

hajnali kettő van, és egyedül te vagy már csak ébren, próbálod kisilabizálni, hogy hosszú életed melyik szökőévében csúszott félre minden. előveszed a dús porréteggel fedett

Mióta csak az eszemet tudom, a zűr és a magány bennem hűséges társra talált, vézna nyakán bilétával: míg el nem választ a nagybetűs halál. Bár