
Kiss Panna: veszélyes hulladék
eljön az a pillanat, mikor már nem tudod hova pakolni a csomagokat, amiket mások hoznak magukkal és neked adják, a dobozra nagybetűkkel rá van írva:
eljön az a pillanat, mikor már nem tudod hova pakolni a csomagokat, amiket mások hoznak magukkal és neked adják, a dobozra nagybetűkkel rá van írva:
a laptopomon szelektáltam és akkor megtaláltalak: neveddel ellátott dokumentum, amit a kukába húztam. milyen egyszerű eltávolítani az embereket az életedből (biztos, én nem tudom, mert
majd egyszer, mondtad mindig, de én tudtam, hogy sosem fog eljönni a majd, meg az egyszer, mert az idő nyom minket össze és tart meg
kicsit olyanná válok, mint te, mert egybesimulunk, mint a frissen mosott ruhák a ruhaszárítón. először csak egymáshoz érünk, majd már-már eggyé válunk. hát ilyenek vagyunk.
álmodj szépeket, mondtad, és én álmodok is: konyhákba ragadt nevetéseket, fehér takaróra kiöntött szerelmet, kezemben eltört mécseseket. szememmel lefestem a jövőt, és belekarcolom a kép
kifogyott szemhéjfesték vagyok, aminek az a neve, hogy galaxis. tarot kártyákra kiömlött kávé, amihez senki nem mer hozzányúlni. minden mosógép képes mosni, egészen addig, míg
minden valóságossá válik, mint a tél, mikor az első mandarint eszem. izgatott a lélegzetem, látszik a hideg üvegen. nézd, nekünk táncolnak a hópelyhek. kattan a
nem hagytunk itt semmit csak a lábnyomunkat a porban meg az összetaposott cigicsikkeket mert az emlékeinket magunkkal vittük és beleolvasztottuk a lelkünkbe. és nem tűnik
árnyak telepednek rám az évek elteltével. olyannak tűnök, mint egy csillagképekben megsütött édes bolti sütemény, ami csak szép, de nem finom. minden hobbi, amibe beleuntam
felvettem az álmaimat videóra, mert senki nem hitt nekem. sokan csak a levelek hullását látják, azt már nem hallják, mikor utolsó lélegzetüket lehelik ki és
blúzod alól ragyog a nap napoztatom vágyaimat szép szavakkal Hozzád mentem Rajtad sétál képzeletem felkapott hely Nálad minden szoknyád alatt nyaral szívem bőr-utcádon csókkal lépek
Világok végén lépkedek bátran, nincs itt már semmi, csak a múlt árnya, magamban vagyok kiürült szívvel, megtört lélekkel, de erős hittel. Mert hiszem, jövőnk csak
Feleségemnek: Jutkának Denevér szerelem nyugtatott az éjjel csipogva röpködtek a bakterház fölött s megtelt szívem gyönyörű fénnyel megszerettem a két szárnyas ördögöt… esténként már jöttüket
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.