Kategória: Kiss Panna

mi van akkor, ha minden ilyen marad és örökre a padlóhoz ragadok, mint egy földre esett csokis torta. nem jön oda senki hozzám, csak nagy

testekbe vezető ajtókat nyitok ki, betolakodom és behúzom a hasamat, lehajolok, hogy ne verjem be a fejem, mert tudom, hogy nem ide tartozom, de be

úgy teszel, mintha megcsókolnál, de úgy harapsz belém, mintha alma lennék. egy pillanatra elképzeled milyen lenne, ha a Világ lennél, és akkor kebelezhetnél be, amikor

csillagporos estbe burkolózott a világ. már nem fáj, mert mindent elfelejtünk: az emlékek megszépülnek. a sebeket az idő gondosan kezeli, mint egy mosolygós ápolónő. de

én arcot te fogat mosol és látom fejed a tükörben, és azon gondolkodom, hogy hogy hagyhattál rajtam ekkora nyomokat, mert bárki megérinti a bőrömet, felismeri

csillagokra festett hazugságok hullámokba tekert kísértetek: mind egy falat ami nem elég egy éhező léleknek.

a lelkek lufiként szállnak fel az égre, az emberek gyerekekként sírnak miattuk. megfagyott víz, reszkető végtagok, fáj, de azt nem tudom, hol vagyok, aztán csend

A lila fűben ülve néztem a Földet és arra gondoltam, hogy legalább ők ketten boldogok, épp ahogy terveztem, ha már te és én nem tudtunk