Kategória: Ketykó István

ha lúd legyen kövér felkiáltással hoztunk melléd egy vöröskét és egy tarka-barkát de te voltál a főnök egy- két atyai pofon is elcsattant olykor- olykor

Uram, adj májusi ihletet adó víg szonettet búgó gerledalok szálljanak szívemre víztől fakadó jókedvemben félek még meghalok. Ereszd el múló átkos némaságom heverj mellém a

Az olvasó által lapozgatott digitális kötet nem csupán irodalmi művek gyűjteménye, hanem egy belső iránytű lenyomata: olyan szellemi és lelki ív, ami az emberi létezés

mit mondjak hibáztam sokszor lassan már vér fröccsen vékony mellemen a szomszéd repülők elájulnak illatomtól és landolnak girbegurba szántáson nem tudjátok mi ez a megfoghatatlan

Anyósom halálára Hány rekviemet kell még írnom Uram? Szeretteim közül többen elindultak már Feléd s hiszem: országodba érkeztek valamennyien! Közülük anyámat majd húsz éve siratom

nem kívánok tetszelegni jókat okosat mondani mégis érzem valami hiányzik belőlem mindegy mikor s miért mint az is mindegy mikor fekszem a zuhatagra esem bűnbe

egy skanzen kellett ahhoz hogy halhatatlanok legyünk a szeptemberi bágyadt délutáni fényben bekereteztek már falra akaszthatóak (is) vagyunk írtam is fiamnak Anya egyre jobban ki

mert elhervadtak egykori szép napjaim pedig voltam már gyönyörűbb kóborló csillag is mely fenn ragyogott lányok homlokán bokájukon fénylő lábperec derekukon izzó öv hajukban gyöngy

akár egy kutató az Antarktiszon még mindig húzom magamra meleg gönceim miért vagyok fázósan begombolva miért deresedik borostám arcomon miért fáznak lábaim holott jó meleg