Keresés
Close this search box.

Kategória: Ketykó István

Ketykó István: Adjátok csak rám…

Szülőfalumhoz Néktek köszönhetem kavics-ütötte ablakok , feltúrt szénaboglyák , hogy létezem – – – csúzlikő-verte madárfejek bocsássatok meg nekem! síró gerlék kikötve az öreg akácon

Ketykó István: Lesnék pitypang-ölelést

Indulnék már hernyórágta leveleken át kiáltozhatna utánam fekete seregély-raj kötözném sárgarigó-füttyel a hajnalt cinege-dallal jelzők vörös szemeit, de vállamra teszi kezét a labdarózsa-csokor és visszanyom

Ketykó István: Útszéli kövön

A sebek gyógyíthatatlan fájdalmát már mind átéltem – térdet s fejet nem hajtok könnyű kalandok előtt – jólesne megpihenni már egy útszéli kövön s hallgatni

Ketykó István: Újrahasznosított Halotti beszéd

Anyátlan fejünkre borítja fátylát a szálló idő. Voltunk egykor veretes öbölben kikötött glancolt csónakok akár a kátrányszagú, pókhálóval szőtt tüdő ziláltak napjaink s mint huzat