egybefolyt telekvégeken zöngicsél jelentéktelen haragjában az ősz: vad telet előz telepszik szőlőszemtelen gallyakra hűs, fesztelen pelyhével a hó: jégtoll takaró szédült légy, ha zümmög két
Tömörül az éjszaka, tombol, telhetetlen, Idő kergetőzik bamba reggelekkel Egyujjas hamuzás staccatoi – az élet zongoráján Emlékek, mint
Csalóka most az évszak lombszűrője, a fénysáv. Átitat mindent a lényéből áradó. Ha visszanéz, párás szemembe néz át. Az őszelő, fényétől lassan fáradó. Mindig is
Az orosz-ukrán háború előérzete Sérült idegek vetítővásznán szentjánosbogár-sziporkák tűztáncával játszik az elme. Hold helyett a helye: fekete hold kel fel, űrben az űr. Hiány a
Érkezik a főhős, lét ütötte sebei, az örökké és a nemvolt kitakarva mellén. Nem fáradt bele a hosszú várakozásba, megfutamodásaidat, visszatéréseidet hűséggel követi. Lét ütötte
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
