Ezerkilencszázkilencvennégy április tizennyolcadikán este, három perccel fél nyolc után, amikor kilencedik emeleti lakásunkat elhagyva a lift felé indultam, még abban a biztos tudatban voltam, hogy
Amióta az eszemet tudom, soha nem volt jó, amit csináltam. Mindig volt valaki, akinek nem tetszettek a dolgaim, és sokszor kaptam mások miatt, ártatlanul büntetést.
„Szeresd a gonoszt jóvá!” Máni „Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.” Róm 12,21 Az ember egyedül volt és tétován álldogált
gyáva vagyok egész életemben az voltam. már amikor megismertelek akkor is hónapokig kerülgettelek úgy hogy egy szót se szóltam csak néztelek a borjú szemeimmel. ezt
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
