Kategória: Karácsony Orsolya

A titkok lassan kiszivárognak, csak a fák a tanúi, zúgásukat senki sem érti, nem hagyom, hogy nyomtalanul töröljenek le a létezés vásznáról, az elvágyódás nyomát

A szürkület lédús, roppanós fényénél összecsókolózik a föld és az ég, emlékek ébrednek pókhálós álmukból, a lélek izgágasága elcsitul, bágyadtan figyel, a nap felé masírozó

Mindenütt ott vagy, mégsem vagy sehol, hogy csinálod? Azt mondják, feloldódtál az ég hígítószerében, szeretném, ha maradnál, ilyen hajszálfehéren, de látom jönni a többit, a