Kategória: Kanfi-Horváth Imre

A kéjjel átitatott kényelmes helyzetet, mit az intelligens illúzió teremtett a tehetetlen tudat köré és elhitette vele, hogy minden az övé! A csodálatos emberi elme

Meztelenül akarlak látni. Ruha nélkül. Csupasz lényed varázsában. Amikor igazán Te vagy! Kócosan, smink nélkül reggel nyűgösen. Amikor nem fed be ruha s smink sem

Van az a nő, akiért mindent feladnál? Van-e az a nő, akiért, ha kell változtatnál? Van az a nő, akiért, ha kell a tűzbe mennél?

Egy költő veszett el bennem. Azóta sem találom.

Halj belém s én is beléd nézzük együtt, ahogy életünk fonala lassan elég. Csendben hallgasd utolsó szívverésem hangját s utolsó lélegzetem, mielőtt becsukódik mögöttem e

Én hiszek még a szerelemben, a romantikában. Én hiszek az odafigyelésben ebben a rohanó világban! Én hiszek magamban S hiszek Benned én hiszek az okkal

Ketten mégis belül egyedül a hiányérzet nem enyhül. Egy férfi és egy nő látszólag minden rendben, de valami mégsem oké ebben a történetben. Annyi, de

Az élet tudod egy hinta s mikor eszembe jut Krisna, hogy vajon Ő mit szólna? Abban a pillanatban beüt a gang, hogy mit éreznék, ha

(a szó súlya…) Szeretlek!- kimondani a szót egyszerű dolog, de érezni mikor a szíved dobog! Érzed, hogy az a szeretet mi benned él az akkora,

Egy szál vörös rózsa benne van egy érzés, mielőtt felcserélnénk egy szóra. Egy szál vörös rózsa. Benne van az odafigyelés s ott van benne a