Eső koppan a régi hegedűn, szellő hozza dalunk, oly keserűn. Eljátssza kettőnk szerelem-dalát, a két szívnek ezernyi fájdalmát. Emléket kísér hegedű húrja, síró hangja lelkembe
A létezés Egyre sűrűbben távolodok magamtól. Főként porszívózás közben, amikor semmit sem hallok környezetemből, még a szívverésemet sem. Egy hegyi tisztáson elterülve – a mindennapok
Egy vitorlást viszek a vállamon, rajta alma, kenyér, hintaszék és minden egyéb, ha a túlparton esetleg nem lenne. Hullámverésben kissé lábujjhegyre emelkedem, hogy a habos
Mi minden lehettem volna. Például orvos, ha apám szavára hallgatok – áldott lett volna az egész család velem: olcsó volnék, szegény hűség börtönében fogoly,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
