Keresés
Close this search box.

Kategória: Kalász István

Kalász István: Ha majd ősz lesz

Talán nem ütik egymást a stadionban a boltokban sem ordít senki és a sorban sokat várunk ha ősz lesz rétek szélén fasorban meg-megállunk mint gyerek

Kalász István: És

Mögötted kert sötétedéssel. Ember sehol, sem állat. Csönd van. És a sötétben érzed, hogy szemben… semmit sem kell. Semmit sem engedni. Azt a semmit sem.

Kalász István: Számvetés

tanultam járni megtanultam futni majd kibírni a szúrást szívem alatt azt gondoltam franciául kell tudni verset idézni helyette tanultam folyosón le-föl járni konyhában kártyázni tanultam

Kalász István: Az idő elve

     Csak látni akartam, azt az embert. Bántani nem akartam, csak látni. Ütni nem, csak mélyen a szemébe nézni szeretettem volna úgy, hogy nem

Kalász István: A vers legyen

A vers fúrjon falakon menjen a másik házba be a poros nappaliban essen a vetetlen ágyra majd késpengén a mindennapi kenyérbe másszon a jobb napokra

István Kalász: Éjjeli vadászat

Van egy erdőrész, a 245-ös út melletti föld után, ott át lehet menni a határon. A patak itt keskeny, bozótos húzódik a fák mögött, takar,

Kalász István: Gina

Van neked barátnőd, melle körtét formáz, haja súlyos, hosszú, feneke oly feszes, hogy a nap ferdén jár, ha megy előtted az ágy felé, igen, délután

Kalász István: Át – élet-halálsáv a tónál

Először fuss a zárt országúton a partmenti házakhoz. *Senkinek sincs szándékában falat építeni… Ott kell felhúzni magad a sövénytüskekarón átszúrt kézzel üvegtörmelékbe a kerti ugatásba.

Kalász István: Téli utazás a vígaszhoz

A szappanbuboréküzemet bezárta a laikus szakértő reggel a tévéműsorban műgonddal tésztát főznek egy elnök olvas fel költői estélyen az asztalnál a hasonló a hasonlóra talál…