Kategória: Kalász István

Kalász István: Az idő elve

     Csak látni akartam, azt az embert. Bántani nem akartam, csak látni. Ütni nem, csak mélyen a szemébe nézni szeretettem volna úgy, hogy nem

Kalász István: A vers legyen

A vers fúrjon falakon menjen a másik házba be a poros nappaliban essen a vetetlen ágyra majd késpengén a mindennapi kenyérbe másszon a jobb napokra

István Kalász: Éjjeli vadászat

Van egy erdőrész, a 245-ös út melletti föld után, ott át lehet menni a határon. A patak itt keskeny, bozótos húzódik a fák mögött, takar,

Kalász István: Gina

Van neked barátnőd, melle körtét formáz, haja súlyos, hosszú, feneke oly feszes, hogy a nap ferdén jár, ha megy előtted az ágy felé, igen, délután

Kalász István: Át – élet-halálsáv a tónál

Először fuss a zárt országúton a partmenti házakhoz. *Senkinek sincs szándékában falat építeni… Ott kell felhúzni magad a sövénytüskekarón átszúrt kézzel üvegtörmelékbe a kerti ugatásba.

Kalász István: Téli utazás a vígaszhoz

A szappanbuboréküzemet bezárta a laikus szakértő reggel a tévéműsorban műgonddal tésztát főznek egy elnök olvas fel költői estélyen az asztalnál a hasonló a hasonlóra talál…

Kalász István: gyerekkor

Huzatban vonattal vitték akkor a nyári táborba. Reggel este zászófel-le a homloknak szorított kéz előtt. Jelentenie kellett hogy nem történt semmi. Volt két rajtitkár Gagarin