Keresés
Close this search box.

Kategória: Kalász István

Kalász István: A legfehérebb

A kuka mellett találtam egy kartondobozt üres volt felvittem – senki nem gondolta hogy kell valakinek -. Beletettem poros egyéni gondolatokat fekete fenyőkkel siralmat és

Kalász István: Napterv

Reggel arra gondoltam egy napig derűs leszek kerülöm a szöges-véres ellentéteket és hallgatok de nem másra inkább egyre körbe lépdelek a déli napon ülök nem

Kalász István: Felkészülés a jövőre

Ne történjen álmodban semmi és tudj kelni fűtött szobából ki majd a lépcsőn lemenni és tudj sínen átfutni esőben árokba ugrani füstben enni ordítás alatt

Kalász István: Ha majd ősz lesz

Talán nem ütik egymást a stadionban a boltokban sem ordít senki és a sorban sokat várunk ha ősz lesz rétek szélén fasorban meg-megállunk mint gyerek

Kalász István: És

Mögötted kert sötétedéssel. Ember sehol, sem állat. Csönd van. És a sötétben érzed, hogy szemben… semmit sem kell. Semmit sem engedni. Azt a semmit sem.

Kalász István: Számvetés

tanultam járni megtanultam futni majd kibírni a szúrást szívem alatt azt gondoltam franciául kell tudni verset idézni helyette tanultam folyosón le-föl járni konyhában kártyázni tanultam

Kalász István: Az idő elve

     Csak látni akartam, azt az embert. Bántani nem akartam, csak látni. Ütni nem, csak mélyen a szemébe nézni szeretettem volna úgy, hogy nem

Kalász István: A vers legyen

A vers fúrjon falakon menjen a másik házba be a poros nappaliban essen a vetetlen ágyra majd késpengén a mindennapi kenyérbe másszon a jobb napokra

István Kalász: Éjjeli vadászat

Van egy erdőrész, a 245-ös út melletti föld után, ott át lehet menni a határon. A patak itt keskeny, bozótos húzódik a fák mögött, takar,