Ködök gomolyogtak bennem és köröttem, ködök otthonában valahogy felnőttem. Mi végre volt minden, önmagamtól kérdem, s nem kapok rá választ, soha, semmiképpen. Hallgatag ködöknek lettem
H.-nak Örökre vágyom rád, hogy megtaláltalak, így szólok hozzád én, bár nincsenek szavak. Bár nincsenek szavak: némaságban mélység, s nincsen már sötétség, mindenütt csak kékség.
Írta: Tim Mariann © DunapArt Magazin – 2024.06.19. Kaiser László Budapesten született 1953-ban, az Újlipótvárosban. A Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett 1971-ben. Első diplomáját Szegeden a
Írta: Tim Mariann © DunapArt Magazin – 2024.05.31. Vannak nevek, melyekre mindenki felkapja a fejét, és érdeklődve bólogat. A sokak által Baranyi Feri bácsinak emlegetett
Szeretettel ajánljuk a DunapArt Magazin olvasói figyelmébe a MŰVÉSZETBARÁTOK EGYESÜLETE és a HUNGAROVOX KÖNVKIADÓ könyvbemutató rendezvényét: Baranyi Ferenc HOVA ÉRKEZTEM? – Pályám hét évtizede című
Szint a szinttel szokott tárgyalni, mondta kioktatva, fölényes mosollyal egy politikus, valószínűleg valami átkozott hierarchiára gondolhatott szintes agyával. Én meg arra gondolok a szintes agyammal:
Szeretni kéne, nem undorodni, szépen szólni kéne, nem káromkodni, hajolni kéne: mások fölé, mellé, de búcsú nélküli elválások nyírnak, osztanak ketté. És lám: nyomulnak mindenfelé!
Micsoda arcok az utakon föld alatt boltokban aztán meg micsoda gesztusok és milyen nyelvtanok és milyen mondatok otthon van a kint és bent pedig kint
Kaiser László (Budapest, 1953. május 25.) költő, író, szerkesztő, dramaturg. A budapesti Széchenyi Gimnáziumban érettségizett. Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán végzett magyar–történelem szakon, majd
I. Ki tudja, miért, nyaranta a tónál lett egy új világ, s néhány napra, talán hétre ránk szakadt a vadszabadság. Falkamagányból ítéltek egymásnak minket a
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
