Kategória: Kabdebon János

Az első lendületed elfelejted, mikor kinyitod a szemed és látni kezded a világot. Zöldet a sárgát és a pirosat. Hamar elfelejted miért jöttél. Lépkedsz, míg

A két páncélos és a kutya. – Merre? – Én? Csak ide! – Én is. Nem baj, ha önhöz csapódom? – Tőlem?! – Hideg van.

Eriggy’ borér a kocsmába. Itt az üveg, vidd vissza. Nesze, ötven forint. – rám emelte az ujját. – Almabor, Asztali almabor! El ne felejtsd. Hétévesen

A jövő reményében ültetett reggel az asszony és talált egy fekete rigó fiókát. A kutya szájából vette ki. Ennyi az élet? A kutya szájából kivett

Áruházi parkoló – Sikerült mindent megvenni. Vigyázz a kocsival! Nekimész a néninek! – Elnézést. – Jól van. Ott az autó abban a sorban. Nyitom. Várj

Padka melegében árnyékok Rubinvörös reggelek várnak. Zölden dereng a föld, mikor kimegyek. Mostanában folyton össze–vissza jár a fejem. Néha azért csinálnék mást is. Mondjuk, fonnék

Történt egyszer, hogy Ráki Jóska megharagudott Árpira, a parkettásra. Árpi majd két mázsás, rettenet nagy ember volt, aki ráadásul az italt is bírta. Angyal lelkű

Avagy szimbióta vagy parazita? Előre! Hajrá! Mind, ki ellenem és velem. Ide az összes parafenomént, egyházi és nem egyházi hívőt, istenest és istentelent! Mind higgyünk

Hideg este volt. Az éjszakai égen kéken szikrázott a levegő, mindenütt pislákoló karácsonyi fények lebegtek a lassú hóesésben. Időtlen szépségben lüktetett a város, fagyos dermedten

Dr. Téglássy Főnix feljebb tolta az orrán a szemüvegét. – Na, ez szép! – dohogott magában és idegesen megrázta a kabátja ujját. Permetszerű apró sárcseppek