Kabdebon János: Kétséges
A jövő reményében ültetett reggel az asszony és talált egy fekete rigó fiókát. A kutya szájából vette ki. Ennyi az élet? A kutya szájából kivett
A jövő reményében ültetett reggel az asszony és talált egy fekete rigó fiókát. A kutya szájából vette ki. Ennyi az élet? A kutya szájából kivett
Áruházi parkoló – Sikerült mindent megvenni. Vigyázz a kocsival! Nekimész a néninek! – Elnézést. – Jól van. Ott az autó abban a sorban. Nyitom. Várj
Padka melegében árnyékok Rubinvörös reggelek várnak. Zölden dereng a föld, mikor kimegyek. Mostanában folyton össze–vissza jár a fejem. Néha azért csinálnék mást is. Mondjuk, fonnék
Történt egyszer, hogy Ráki Jóska megharagudott Árpira, a parkettásra. Árpi majd két mázsás, rettenet nagy ember volt, aki ráadásul az italt is bírta. Angyal lelkű
Avagy szimbióta vagy parazita? Előre! Hajrá! Mind, ki ellenem és velem. Ide az összes parafenomént, egyházi és nem egyházi hívőt, istenest és istentelent! Mind higgyünk
Hideg este volt. Az éjszakai égen kéken szikrázott a levegő, mindenütt pislákoló karácsonyi fények lebegtek a lassú hóesésben. Időtlen szépségben lüktetett a város, fagyos dermedten
Dr. Téglássy Főnix feljebb tolta az orrán a szemüvegét. – Na, ez szép! – dohogott magában és idegesen megrázta a kabátja ujját. Permetszerű apró sárcseppek
Saras lett a lábam, Mikor a csillagporos tejútra léptem. Hé, te ott! Kiáltott isten, De én félre néztem. Hányszor, de hányszor félre néztem. Tükröket keresve,
Pengő húrok közt élek Széttérdelt az idő Vaskos ráncaim egyre húzzák az arcom Alszom. Minden pocsolyában pattanó fény Halkan lüktető dallam Árok partján összegyűrt sörös
Kevés most már az idő, és sekélyek az árkok. Ássatok emberek! Ássatok! Majd én vigyázok, hogy ne legyen több álmotok. Vigyázok, hogy fújtató dühötöket el
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.