Kategória: Kabdebon János

Kabdebon János: A Doboz

Avagy szimbióta vagy parazita? Előre! Hajrá! Mind, ki ellenem és velem. Ide az összes parafenomént, egyházi és nem egyházi hívőt, istenest és istentelent! Mind higgyünk

Kabdebon János: “Merrikriszmössz!”

Hideg este volt. Az éjszakai égen kéken szikrázott a levegő, mindenütt pislákoló karácsonyi fények lebegtek a lassú hóesésben. Időtlen szépségben lüktetett a város, fagyos dermedten

Kabdebon János: A szfinx tükre

Saras lett a lábam, Mikor a csillagporos tejútra léptem. Hé, te ott! Kiáltott isten, De én félre néztem. Hányszor, de hányszor félre néztem. Tükröket keresve,

Kabdebon János: Ektoplazma

Pengő húrok közt élek Széttérdelt az idő Vaskos ráncaim egyre húzzák az arcom Alszom. Minden pocsolyában pattanó fény Halkan lüktető dallam Árok partján összegyűrt sörös

Kabdebon János: Démontangó

Kevés most már az idő, és sekélyek az árkok. Ássatok emberek! Ássatok! Majd én vigyázok, hogy ne legyen több álmotok. Vigyázok, hogy fújtató dühötöket el

Kabdebon János: Bádogbogár

Maszatos az ujjam. Nemlenyalom. Lasankergülökmeg mintegyBádogbogárhatűzanap. Ferdeafényahogybetűz. Inkábblassankergülök, merhagyorsanakkor hiányoznifogalétembőlatranszcendencia. Afelsőbbhatalom. Akimajdmegmondja lassanevagygyorsan. Közbentudom hogymindössze utanzokegymásikbádogbogarat. Detudvántudomhogymégsem mertbárlassankergülök mégisénutánzomésnemis. Merténmásképpenkergülöklassanmintatöbbiek demégiscsaklassankergülök. Mertmondom:lassankergülökmegfele. Denemcsakén. Kergülvelemavilág hiszenénazértkergülök

Kabdebon János: A táncos

Szívedet szaggató ördög… Lassan, mélázva tolta a biciklit. Alkoholtól gőzös feje egyre húzta lefelé a zúzottköves talajra. Azért egyenesen járt, bár néha a kopott járgányára

Kabdebon János: Apokalipszis

Vannak dolgok, amik soha nem történnek meg. Ez nem olyan. Árokparton üldögéltem és eltökéltem magamban, hogy azért is ellenállok. Üthetnek, rúghatnak, én akkor sem mozdulok

Kabdebon János: Addig is

Míg a fákra aggatták az eget, ellopták a sivatagból a kenyeret… Kitéptem a szívem és elégettem az út menti gazban. Beleim felhajigáltam a villanyoszlop szikrázó