Kategória: Juhász Zsuzsanna

I.      Ül a padon és olvas. Remeg a keze, a vihar előtti szél is remegteti a kezében az újságot. Nem izeg-mozog, ahhoz már

     Sohasem mernek igazi rongyot adni. Pedig én így mondtam mindig, egy darab rongyot kérnék, rongyot, bármilyet.      Adhattak volna mosogatót is, amiből

     Mondtam én, lányok, hát nem? Hogy pizsiparti lesz, úgy készüljetek.      Jó kis munkahely ez, látjátok, hogy hagyja, hogy ilyen. Pontosan olyan

A fiú sietett. Akkor is tekerte a pedált, mikor a lendület vagy lejtő – a kivénhedt, nagy múltú és becsületesen elbutult lovak ajzószere – amúgy

     Értelek én, kislányom, értem én, hogy fáj. Fáj, hogy összetörték, hogyne érteném. Én ne, aki láttam, aki láttalak. Láttam, hogy kuporgattál rá, hogy

     Hogy is mondtad, kislányom? Nálatok hányszor is lehet vérplazmát venni? Ugye, havonta egyszer csak, jól emlékszem.      De ugye tudod, nem szeretek

        Most már elmehetsz. Fiam.         Ha akarsz, mehetsz a testvéreid után külföldre.         Mert ha

        Dehogy jön, fiam, dehogy. Csak összeveszett a fiújával, mert majdnem gyereket csinált neki.         Dehogy. Akkor meg még