
Juhász Zsuzsanna A pénisz töve
Hogyan csinálod, hogy ne rontsd el? Praktikákat akarsz? Női praktikákat? És évezredeseket? Nem vagy te ilyen gyökött, hisz’ épp a kortalanságod fogott meg, a szabad

Hogyan csinálod, hogy ne rontsd el? Praktikákat akarsz? Női praktikákat? És évezredeseket? Nem vagy te ilyen gyökött, hisz’ épp a kortalanságod fogott meg, a szabad

Már egész nagy rutinom van. Tényleg, mintha autót vezetnék, pedig csak magamat vezetgetem. Át ezen a nyüzsgő, bolond koron, amikor is mintha nagy természeti katasztrófa

Akárhogy is vesszük, neked mégiscsak öledbe hullt a bátyád. Igen az öledbe, amint levágták a kötélről. Amivel felakasztotta magát. Mert szeretted,

Mottó: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne – ismételtem el magamnak.” Tamási Áron Te, az lehet, hogy elvesztem a vázlatpontjaim

Á, a mi fiunk nem olyan, mint a te lányod. Dehogy. Bár mondja, mondogatja, hogy jó volna eladni a lakást. Ő eleve a közepébe vág,

Szoprán ölem. Hajbaszökkenő kézfények, bolygó mosolyok. Ikercsönd. Vértelen kiválasz- tódás. Eszterláncos eufória. Kéz a kézben múlt-jelen- jövő csődület.

Nem találhatok már oda vissza, pedig felszentelésre várt ott minden pillanat a templomhuzatban, pedig csak szél volt, szélölelő szél, s most a világ idegen felekezet.

Vacsorámhoz hívlak – – emelkedj földemig! Itt most gitárcsönd van, és melegen öltözött madarak rögtönöznek

Visszahozhatatlanul esik. A virágok ökölben. Többnyire öt ujjal ők is. Ami biztos, az nekik is az esteledés, előtte még néhány odavetett fénysugár. Kétforintos a lepedőmön.

Madárzaj, billegő csillagrajok. Neonhányadék a házak homlokán. Mit esznek rajtunk nappaljaink, mikor estére íriszünk körbeke- ríti földszabad ébredésünk.