Kategória: Juhász Zsuzsanna

Juhász Zsuzsanna A pénisz töve

              Hogyan csinálod, hogy ne rontsd el? Praktikákat akarsz? Női praktikákat? És évezredeseket?               Nem vagy te ilyen gyökött, hisz’ épp a kortalanságod fogott meg, a szabad

Juhász Zsuzsanna: Anyaság

     Akárhogy is vesszük, neked mégiscsak öledbe hullt a bátyád. Igen az öledbe, amint levágták a kötélről.      Amivel felakasztotta magát. Mert szeretted,

Juhász Zsuzsanna: Ez nem Amerika

Mottó: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne – ismételtem el magamnak.” Tamási Áron      Te, az lehet, hogy elvesztem a vázlatpontjaim

Juhász Zsuzsanna: Homokozó

Á, a mi fiunk nem olyan, mint a te lányod. Dehogy. Bár mondja, mondogatja, hogy jó volna eladni a lakást. Ő eleve a közepébe vág,

Juhász Zsuzsanna: Szerelem-geometriák

Szoprán ölem. Hajbaszökkenő kézfények, bolygó mosolyok. Ikercsönd. Vértelen kiválasz- tódás. Eszterláncos eufória. Kéz a kézben múlt-jelen- jövő csődület.

Juhász Zsuzsanna: Mama

Nem találhatok már oda vissza, pedig felszentelésre várt ott minden pillanat a templomhuzatban, pedig csak szél volt, szélölelő szél, s most a világ idegen felekezet.

Juhász Zsuzsanna: Távirat

   Vacsorámhoz hívlak – – emelkedj földemig! Itt most gitárcsönd van, és melegen öltözött madarak    rögtönöznek

Juhász Zsuzsanna: Részlet

Visszahozhatatlanul esik. A virágok ökölben. Többnyire öt ujjal ők is. Ami biztos, az nekik is az esteledés, előtte még néhány odavetett fénysugár. Kétforintos a lepedőmön.

Juhász Zsuzsanna: Írok

Madárzaj, billegő csillagrajok. Neonhányadék a házak homlokán. Mit esznek rajtunk nappaljaink, mikor estére íriszünk körbeke- ríti földszabad ébredésünk.