Kategória: Juhász Zsuzsanna

     Kár, hogy nem érdekel semmi. Nagy kár, hogy csak ez a pár ember kell neked. Ezeket kérdezgeted folyton, és nekik mondasz el mindent

Akarom, hogy megmaradjon. Pedig én ritkán akarok valamit. Úgy látszik, sok a bizonytalansági tényező odakint. Valaki, valami mindig beleköp a levesembe. De ezt már észre

Freudnak      A pad alá. Én biztosan, mester, én oda fogok esni.      A bankom addig ígérgeti az öregségemre rakosgatott forintjaim stabilitását, míg

     Hát tényleg nem ismerek sok cégtulajdonost, az biztos. Node valahogy nem is engedik megismerni magukat.      Mert nem olyanok, egyáltalán, mintha tényleg

Tudom én, kislányom, így lenne kerek a világ. Te odakint lennél szocmunkás, én meg idehaza. De szép is lenne!       Te ingyen tanulhatnál,

     Hagyd, szívem, hagyd. Meglásd, így lesz a jó, csak hagyd. Mert társad ő, a társad a munkában és holnap is az lesz, és

És? Azt hiszed, elcserélem? Mert nem lencse, az igaz. És húsos is. Húsos leves, de nekem mégis lencse. Csak egy tál lencse.      Mert

     Én nem tudom, kinek mi az érték, és mit vesztett el az elmúlt évek folyamán, de hallom, ahogy egy kandúr nyivákol, jajong az

Biztos vagy benne? Jók voltak a forrásaid? Mert akkor inkább én meg se halok. Soha! Hogy így olcsóbb? Hogy összevárnak mindenféle hullát, és együtt égetik

     Teneked még a beleid is parancsszóra ürülnek. Még otthon.      A te parancsszavadra. Hogy ne legyen veled gond idebent. .Hogy ne vegyél