Keresés
Close this search box.

Kategória: Juhász Gabriella – Óczy

Óczy: A festő

     Aki öngyilkosságot követ el, nem az életét akarja eldobni! Egy olyan élethelyzetbe kerül, amikor a lelkét mérhetetlenül nagy teher nyomja; már nem bírja

Óczy: A vörös hajú nő

     Szép András a kiállításmegnyitójára várakozott, amikor a szervező odasomfordált hozzá és töredelmesen megsúgta: elképzelhető, hogy a fotós késni fog, de lehet, hogy nem

Óczy: eldobta

„A prostitúcióban érintett gyerekek az emberkereskedelem áldozatai. Állami gondoskodásban élő lányok a beszervezők fő célpontjai. Az Európai Unióban 2015-2016 között minden harmadik szexuálisan kizsákmányolt gyerek

Óczy: ilyen az ember

a félelem ráfeszült és ott maradt az arcokon egész éjjel villámlott dörgött, zengett az ég az eső meg esett, esett jégzápor verte a tetőket, falakat

Juhász Gabriella – Óczy: hova vezet

maroknyi nép egyre kevesebb lassan elvész számban és lélekben mert hiányzik valami a génállományból ami összetart és jó irányba vinne. egy gondolat egy akarat ami

Juhász Gabriella – Óczy: április

hideg szerelme csontig hatolt a nyirkos éjszakában harapdált ízekre tépett szép teste fény volt karcsú feszes de hideg hideg. madárhang fűrészelte a hajnalt derékba sikongott

Juhász Gabriella – Óczy: Hipochonderek

A vadgesztenyefa árnyékában, a kopott deszkapadon két színész beszélget. – Amióta kirúgtak minket, depressziós vagyok…, de te jól nézel ki. Hogy csinálod? – sandított Dezső

Juhász Gabriella – Óczy: A KÓR

gyógyíthatatlan idealista vagyok pedig küzdök ellene minden reggel bekapok egy józanész gondolatot aztán teszem a dolgom de újból és újból rámtör a kór: a lelkesedés