Kategória: Juhász Anita

Lassan sétáltam a délutáni hóesésben. Az óváros szűk utcácskáin keresztülvágva közelítettem kedvenc helyem felé. A hópelyhek lassan táncolva hullottak az utcai lámpák és üzletek fényeiben.

A felkelő nap első sugarai áttörték az égbolt sötétjét. A csillagok még pislákoló fényei erőlködve próbáltak tündökölni, de az egyre feljebb kúszó nap kíméletlenül elbánt

– Vajon eljön ebben az évben is? – kérdezte húgom félszegen, miközben próbált mellém fölmászni az ablak alatt álló székre. – Biztosan. – jelentettem ki

Kövér izzadtságcseppek gördültek le a homlokomról, hátamon a vászonruha csuromvizes volt, miközben a városi dugóban várakoztam. Pokoli meleg volt. Sohasem fog zöldre váltani a lámpa!

Zihálva kapkodtam a levegőt, miközben a hideg várfal köveihez lapulva vártam, hogy az idegen zsoldosok eltűnjenek a keresztfolyosó sötétjében. A bal karomhoz nyúltam, kezeim ragacsosak