Kategória: Jeremiás Katalin

Mindent akarok, S kezem a semmit fogja, Lábam elbotlik a legelső bokorba De fájó térddel és összezúzva Sem hullok a porba Folytatom utam, Ahogy meg

Kék fazékban kaja fortyog Hintaszékben mama hortyog Paprikás az üstben rotyog, Konyhában a füst gomolyog. Míg álmodozik a néne Tüzet fog a széke Nem marad

A vakító kék égre Szürke felhőrongyokat kerget a szél. Szárnyas juharmagsereg pörög, Mint ezernyi részeg szitakötő, Szédülten földre szállva Új élet reményét ajándékozva. Mogyoróbokrok csüngő

Erdő mélyén, cserfes patakok csobogását hallgatva, frissen fűrészelt fák fűszeres illatát mélyen beszívva, fehéren virágzó, süppedős mohák gyöngytengerében gázolva, fenyőóriások tövében pimasz kis rókagomba után

Sercen a gyufa, A szoba sötétjébe Apró lángocska villan. Tüzes nyelvével megízleli A reklámújságok ólombetűit És beleharap a fenyőszikáncsok Illatos testébe. Reccsenve habzsolja A gyantás

Hólepte karcsú tornya Cukorsüvegként nyúlik az égbe, A rézbányászok emlékkútja Vastag fehér jégsapka alatt pihen. A vonat csendes suhogással Szeli át a falut, Körülötte fehéren

A fák már gombolgatják reggeli fagyköpenyüket, De a napot még felhők opálüvege takarja. Bolondos kispatak fecseg fáradhatatlanul havas bölcsőjében, Az uszadékfák torlaszában csipkefüggönyt Fagyaszt a