
Jakab Zsófia: Estike
Estike Érzitek, hogy olyan jár köztetek, Kiből hiányzik a csörgő patak: az élet? Szürkén, görnyedten úszik a ködben, A jövőbe nem lát, a múltba réved.

Estike Érzitek, hogy olyan jár köztetek, Kiből hiányzik a csörgő patak: az élet? Szürkén, görnyedten úszik a ködben, A jövőbe nem lát, a múltba réved.

Érzitek, hogy olyan jár köztetek, Kiből hiányzik a csörgő patak: az élet? Szürkén, görnyedten úszik a ködben, A jövőbe nem lát, a múltba réved. A

Szunnyadó falvak közt vicsorgott a hajnal, Az éjszakát majmolta, csillagot lopott, Játszott a patakban fénylő holddal, Míg az ég sötétje vörösre kopott. A puszta földjére
Ha és talán. Remény és igazán? Ott leszek. Vagyok. De nincsenek mondatok. Várok. Mire? A tömör semmire. Az üresség csőre töltve, s a kéz már
A hajnal bontja szárnyait, szél viszi messze az éjjeli mélykék sötétet, mint óvó vándor, a fény gyöngyei ébresztenek apró páracseppeket. A percek lassan egymásba folynak,
elment Hedoné Erósz és Psyché lánya ki újra és újra feltöltötte mézzel a mézesbödönt elment lejárt munkaideje elment barlangba zárni szépséges arcát s kötni fátyolba
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.