
Jakab Zsófia: Estike
Estike Érzitek, hogy olyan jár köztetek, Kiből hiányzik a csörgő patak: az élet? Szürkén, görnyedten úszik a ködben, A jövőbe nem lát, a múltba réved.
Estike Érzitek, hogy olyan jár köztetek, Kiből hiányzik a csörgő patak: az élet? Szürkén, görnyedten úszik a ködben, A jövőbe nem lát, a múltba réved.
Érzitek, hogy olyan jár köztetek, Kiből hiányzik a csörgő patak: az élet? Szürkén, görnyedten úszik a ködben, A jövőbe nem lát, a múltba réved. A
Szunnyadó falvak közt vicsorgott a hajnal, Az éjszakát majmolta, csillagot lopott, Játszott a patakban fénylő holddal, Míg az ég sötétje vörösre kopott. A puszta földjére
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.