J. Simon Aranka: Angyal
Varju Zoltan
Halkuló jelek, megsárgult lapok… lim-lom életem a fákról madarak álmos tütyörgését hallom káoszba hullnak, töredeznek szívemben a képek … bíborfátylat terít odakinn az alkony. A
Kategória: J. Simon Aranka
J. Simon Aranka: Skizo-sokk
Varju Zoltan
Számba veszem magam: hányan is vagyok? Ahány ember a földön; mindenkinek más, mégis mindig én. Gyermek és anya mintafeleség, szerető robotgép és istennő beosztott, főnök
J. Simon Aranka: Nem múlik
Varju Zoltan
Elmentél, s én maradtam hervadó, letépett mezei virág otthagyva az őszi avarban te már nem vagy, de én itt vagyok szomorú, süket, érzéketlen szellem nem
J. Simon Aranka: Mint árva koldus
Varju Zoltan
Megrázza leplét az álmos éj, kristálypelyhei egyre hullanak. Jégcsizmájában csikorogva jár: a december itt van már a kert alatt. Meleg szobádban pislog a fény. Rád
J. Simon Aranka: Babszem Jankó és a kenderszakállú
Varju Zoltan
Egyik nap különös dolog történt velem. Az online könyvesboltok választékát böngésztem éppen, s egy gyermekkönyv színes képe hihetetlen erővel szíven ütött. A Babszem Jankó! –
J. Simon Aranka: Útban a csillagok felé
Varju Zoltan
A férfi a park közepén álló patinás, frissen festett sárga épület egyik termében, a földön térdelt. Odabent a csönd szinte tapintható volt, a külvilág hangjai
J. Simon Aranka: Várlak, de most nem úgy – advent másképp
Varju Zoltan
Vártalak. Minden évben, újra és újra, kiégve, elveszetten, hiú reményre gyúlva, hogy egyszer majd fellobbansz az éjben, sötétben, s láttam sok csillagot, ha az égre
J. Simon Aranka: Könnyek a levesben
Varju Zoltan
Volt-e valaha is élete? Már abban sem volt biztos, csak azt tudta, hogy most nincs. Kiürült agy, kiürült szív, kiürült has. Hogy is lehetne így
J. Simon Aranka: Másik Péter
Varju Zoltan
Pétert vidékre szólította a munkája. Sikeres hetet tudhatott maga mögött, és élvezte is a vidéki miliőt, de valahogy mégis hiányzott neki Budapest a maga túlméretezett
J. Simon Aranka: Halálörvény
Varju Zoltan
Halálörvénybe szédültem. Tempóznék gyorsan, rémülten, de csak kuszán kalimpálok – körülöttem köd és káosz. Nyakam köré tekerednek másodpercek, szekundumok. Életemre merevednek – szorul már az
