Kategória: J. Simon Aranka

Egyszer fent, máskor meg lent, az élet túl gyors hullámvasút, nincs jövő és nincsen jelen, semmibe temetkezik a múlt. Túl a világos képzeteken elvetél, káoszba

„A csöndben az jelenti a szomorúságot, ha magunkra nézünk, az örömet pedig az, ha Istenre tekintünk.” (Augustin Guillerand) Ha még élnék, süket lennék, gyűlölködő szót

Idő van, ütött az óra, Szemeken bűn a hályog, Sötét szállt napra, szívre, Kopognak vágyak és álmok Kopognak vágyak és álmok, Hallgat a fénytelen éj.

Fényt hozna, sötétben jön az advent, de küszöbünkre sem lépett még, az utcákon, a kirakatokban millió színes lámpa ég. Még ajtónkat sem érintette ujja köszönő

Hogyha kell, meghalok, és ha kell, hát élek. Tudják az angyalok, semmitől sem félek. Szemek nem sebeznek, kezek nem bánthatnak, szívemhez nem férnek gyilkos, metsző

ahol csak a kell és az akarom arat kérem, s köszönömnek helye már nem maradt hol anyját, apját leköpi a gyermek nem nevel a szülő,