Menekülök talmi csillogású díszletek közül. Magam mögött hagyok mindent, mi Tőled elszakaszt: bábeli betonszörnyeket, szavakat látszatlüktetést, látszatembereket hamisan ragyogó kirakatokat, szemeket zsírosan fénylő pénzkötegeket hazugságvárakat,
Ülök az asztalnál, tenyeremmel támasztom fejem, előttem fehér lap, elveszett szavaim keresem. Vetnék számot magammal, vonnék patikamérleget, de lehet-e súllyal, vonalzóval mérni az életet? Konokul
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Hány kínzó évbe telt, amíg megértettem — Nélküled száraz fügefa vagyok csupán, Hogy halálommá lett minden önző tettem, S a sarjadó tavasz nem ad megújulást.
Egészen biztos nem lenne jó, ha mindig minden sikerülne, amit eltervezünk, mert akkor talán észre sem vennénk, hogy létezünk. Úgy száguldana el mellettünk az élet,
Egészen biztos nem lenne jó, ha mindig minden sikerülne, amit eltervezünk, mert akkor talán észre sem vennénk, hogy létezünk. Úgy száguldana el mellettünk az élet,
Intro: Van az úgy, hogy az embernek szinte mindig, minden megérzése jó, aztán egyszercsak mégsem. Az igazi nevére már senki sem emlékezett. Munkahelyén évek óta
Kirakatokat nézegetve sétálgatok a belvárosban. Két program között akadt egy órácska szabadidőm. Sok ez, vagy kevés, minden a körülményeken múlik. Eszembe jut, hogy a közelben
Az Udvarias házaspár szentül hitte, hogy jól döntöttek, amikor feladták belvárosi otthonukat. Rövid utcácskájukban két sörözőnek mondott kocsma is működött teljes gőzzel, főleg estétől reggelig,
Újabb és újabb szerepekbe bújok, feszengve játszom a vakok színpadán. Villanás-létemnek ívei foszlanak, párka ujjak futnak életem fonalán. Húsommá szövik, agyammá, szívemmé, ripacs álom-torzók kelnek
Könnye hull az ólomszürke égnek, a böjti szelek virágruhát tépnek, s míg a szirmok dideregve halnak, a csendes percek emlékeket csalnak: a felderengő napfényes napok
Megírta láza verseit, s utána nyakát a lét hideg vasára tette, foszolva szét a lelkeink zugába magát temette végleg és örökre. De bibliája sok tenyérbe
Menekülök talmi csillogású díszletek közül. Magam mögött hagyok mindent, mi Tőled elszakaszt: bábeli betonszörnyeket, szavakat látszatlüktetést, látszatembereket hamisan ragyogó kirakatokat, szemeket zsírosan fénylő pénzkötegeket hazugságvárakat,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
