
Horányi György: Gyurika beteg
A lehangoló késő őszi idő és az ezekre a napokra jellemző nyirkos hideg megviselte az egészséges embereket is. Gyurika, mint minden ősszel és télen menetrendszerűen
A lehangoló késő őszi idő és az ezekre a napokra jellemző nyirkos hideg megviselte az egészséges embereket is. Gyurika, mint minden ősszel és télen menetrendszerűen
Azon a télen nagy hideggel jött a hó, és reggelre beborított mindent. Eltűntek az elszáradt virágok és az alacsony bokrok ágai a földig hajoltak a
Celebek meztelenek mítoszok hiedelmek aranyra vadított műanyagok én csak mosolygok én csak mosolygok?
Eltűnt az erdő a lombos szelídek és maradt a puszta rét egymásnak súrlódnak az árván maradt ágak gyümölcsöt már egyik sem remélt sivatag homokja perdül
Se nyár, se ősz, a napsütést sűrű eső váltja. A fák lombjai még dúsak, pirosak, sárgák, még őrzik a zöldet. Ágaik kifosztva lengnek a szélben,
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.