Horányi György: Celebek
Celebek meztelenek mítoszok hiedelmek aranyra vadított műanyagok én csak mosolygok én csak mosolygok?
Celebek meztelenek mítoszok hiedelmek aranyra vadított műanyagok én csak mosolygok én csak mosolygok?
Eltűnt az erdő a lombos szelídek és maradt a puszta rét egymásnak súrlódnak az árván maradt ágak gyümölcsöt már egyik sem remélt sivatag homokja perdül
Se nyár, se ősz, a napsütést sűrű eső váltja. A fák lombjai még dúsak, pirosak, sárgák, még őrzik a zöldet. Ágaik kifosztva lengnek a szélben,
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.