Keresés
Close this search box.

Kategória: Horák Andrea Kankalin

Horák Andrea Kankalin: Monogram

Amikor nem tudok verset írni, elég, ha rád gondolok, kezembe fogom legszebb tollam s egy köteg papírlapot, az elsőre kanyarítom neved betűjelét, máris dől belőlem

Horák Andrea Kankalin: Utcazenészem

Tihany. Visszhang-domb, emlékek, lélegzetelállító panoráma. Semmit nem változott a Balaton, a napsugarak vakítóan tükröződnek a szelíd habokról, sétahajók szelik át a végtelen vizet, kirándulni vágyó

Horák Andrea Kankalin: Nyári lenge

A balkonon, merengve rólad, leszáll a lusta napra est; a lenge nyári szél cirógat, remeg belé a gyenge test. Az álmaim nagy útra kelnek, veled

Horák Andrea Kankalin: Írunk – most csak én

Te az egyik sarokban szunyókálsz, legyűrt a fáradtság, én a másikban az íróasztalra könyökölve azon tanakodom, mivel tudnálak jobb kedvre deríteni. Most hagylak pihenni, szükséged

Horák Andrea Kankalin: Tabula rasa

Mocsokban ébredtem, mégis tiszta maradtam, hiába öntöttek küszöböm elé annyi szemetet. Esténként hazugság vetett nekem ágyat, s ijesztő álmokat látott a kerevet. Üres reggeleken sovány