Horák Andrea Kankalin: CoolTúra
Varju Zoltan
Ott kezdődik, ahol a trágárság véget ér, hol vegytiszta szó terem, s nem ömlik rád mocskos médiaszemét az éteren – hitvány porhintéssel nem szúrja ki
Kategória: Horák Andrea Kankalin
Horák Andrea Kankalin: Csak pozitívan
Varju Zoltan
Ülök a semmi szélén, lábam lógatom a semmibe – legalább így nem kopik el a cipőm. * Egész nap nem csináltam semmit, ettől is holtfáradt
Horák Andrea Kankalin: Mesterséges
Varju Zoltan
Hova furakodik ez a fény? Még aludni akarok. Résnyire nyitom szemem. Hat óra ötvennégy. Elfordulok. Ránézek a hőmérőre. Kint nyolc fok. A nap nyomulása nem
Horák Andrea Kankalin: [ha vége van
Varju Zoltan
(evokáció Borbély Szilárd [a lábnyomát című versére) Ha vége van de mégse nincsen vége ha vége van hogy elmaradt a rég ha vége van de
Horák Andrea Kankalin: Poétézisek
Varju Zoltan
Szavakat gyerekjáték egymás után rakosgatni, ám gyöngysort fűzni belőlük különleges mesterség, melyhez csak alázattal lehet felnőni. * Minél többet hangoztatja valaki, hogy sokat tud, annál
Hepp Béla (aLéb) – Horák Andrea Kankalin Valami történt című kötetéről
Varju Zoltan
Hepp Béla (aLéb): Előszó – Horák Andrea Kankalin Valami történt című kötetéből Már első ránézésre is rendkívül gazdag kötet, a benne található írások formai gazdagsága
Horák Andrea Kankalin: Szeánsz
Varju Zoltan
Tegnap betoppant hozzám a Halál. Arra eszméltem, hogy valaki áll az ajtóban, árgus szemekkel figyel. Nem ismertem fel, komor, szikár, csontos öregembernek képzeltem. Akkor sem
SZALMASZÁL – Varázspálca (Horák Andrea Kankalin rovata)
Varju Zoltan
Belegondoltam, milyen kiváltságos lenne, ha a varázslás tudományának birtokosai lehetnénk, ám hamar meg is cáfoltam, mert akiben gonoszság lakozik, ugyanúgy alantas célokra használná, mint emberi
Horák Andrea Kankalin: Anyeginhez
Varju Zoltan
Ma Önre gondolok, pirulva, a régi képe bennem él. Ha láthatom virulni újra, nem érdekel, ha nem beszél. Szemében ott a tűz, mi éget, s
Horák Andrea Kankalin: Gondűző szonett
Varju Zoltan
Nézd a csipke fákat, andalítanak, tollpihék keringnek gondjaid körül, s ha tangó tüzére csábít el a nap, szikrákba szépül, mi eddig fájt belül, havas palástba
