Keresés
Close this search box.

Kategória: Horák Andrea Kankalin

Horák Andrea Kankalin: [ha vége van

(evokáció Borbély Szilárd [a lábnyomát című versére) Ha vége van de mégse nincsen vége ha vége van hogy elmaradt a rég ha vége van de

Horák Andrea Kankalin: Poétézisek

Szavakat gyerekjáték egymás után rakosgatni, ám gyöngysort fűzni belőlük különleges mesterség, melyhez csak alázattal lehet felnőni. * Minél többet hangoztatja valaki, hogy sokat tud, annál

Horák Andrea Kankalin: Szeánsz

Tegnap betoppant hozzám a Halál. Arra eszméltem, hogy valaki áll az ajtóban, árgus szemekkel figyel. Nem ismertem fel, komor, szikár, csontos öregembernek képzeltem. Akkor sem

Horák Andrea Kankalin: Anyeginhez

Ma Önre gondolok, pirulva, a régi képe bennem él. Ha láthatom virulni újra, nem érdekel, ha nem beszél. Szemében ott a tűz, mi éget, s

Horák Andrea Kankalin: Gondűző szonett

Nézd a csipke fákat, andalítanak, tollpihék keringnek gondjaid körül, s ha tangó tüzére csábít el a nap, szikrákba szépül, mi eddig fájt belül, havas palástba

Horák Andrea Kankalin: Kolduskarácsony

Bolyong a téren, és az illat sodorja észrevétlenül, fenyők között magára pillant; ruhája megkopott, feszül bokája nyűtt cipőbe nyomva, kezén a bőr fagyott sikolyba sajdul,