Kategória: Horák Andrea Kankalin

Horák Andrea Kankalin: Tabula rasa

Mocsokban ébredtem, mégis tiszta maradtam, hiába öntöttek küszöböm elé annyi szemetet. Esténként hazugság vetett nekem ágyat, s ijesztő álmokat látott a kerevet. Üres reggeleken sovány

Horák Andrea Kankalin: fOrdítva

szakadt a ritmus de igéznek képek velem gördül a gondolatfonal feléd bentről azok a lángok kint is szépek megmaradnak mind bár te alig sejtenéd a

Horák Andrea Kankalin: Nem olyan

Csúf játékot játszik velem a tél. Hol rejti kincseit? Sehol egy hópihe, nem nyílik jégvirág, csak eső hull a semmire, csorog a víz mindenütt –

Horák Andrea Kankalin: Tavaszt mesélj

Mesélj nekem tavaszt, virágot ontson őszi árnyad, add magadból azt, mi fáj, söpörj avarba bánatot, mert silány napok keserveket kuszálnak folyton; és illatot mesélj nekem

Horák Andrea Kankalin: Csalóka

Szomorkás a reggel, Te nem vagy itt, én sem vagyok ott. Tótágast áll bennem a tavasz, esőfelhők gyűlnek – csalókának tűnhet, de nem az. Az

Horák Andrea Kankalin: Szoftverkozmetika

Ma végre-valahára összefutottam a Múzsával. Nem számítottam rá, meglepett a találkozás, bár már éppen ideje volt néhány szót váltani vele, igaz, utolsó beszélgetésünk óta még

Horák Andrea Kankalin: Közhelyes

Csupa közhelyek jutnak eszembe, mert semmi sem változik. Az ég kék, de fekete felhők jönnek szembe, a fű (néha még) zöld, olykor madár füttyent a

Horák Andrea Kankalin: Gyöngyszemem

Nem hagylak senkinek, és mégis hallgatok. Nem hívlak magamhoz, te titkon jössz felém. Csak merném mesém elmondani… úgy vagy itt, hogy álmom beenged, s képet

Horák Andrea Kankalin: Mert hazudni kell

Utoljára mondtam igazat, soha többé nem teszem! Minden őszinteség után szobafogságra ítél anyám. Újabb egy hónap. Elviselhetetlen. Megint csak a gimibe mehetek, lesben áll majd,